Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.

ügyek tárgyalásakor megpróbál e kérdésből politikai tőkét kovácsolni magának. Erre mind a reverzális nélküli vegyes házasságok megáldásának tilalmáról kiadott püspöki rendeletek, mind pedig a vallásfelekezetek egymás közötti jogviszonyai feletti viták alkalmasnak látszottak. Batthyány ék e kérdéseket — a kormányhoz hasonlóan — vízválasztónak tartották az országgyűlés erőviszonyainak tekintetében; a főrendi ellenzék látható létszáma a vallásügyi szavazások során nemegyszer meghaladta a 40 főt.

36 Batthyány lakásán egymást érték az ezügyben tartott ellenzéki összejövetelek. A mágnásellenzék 1840. február 28-i konferenciáján pl. Batthyány „szélsőségesen izgatott" az áldást megtagadó püspökök ellen, és keresztülvitte, hogy az ellenzék egységesen lépjen fel ez ügyben.

37 A pártfegyelem súlyos megsértésének ítélte azután az ellenzék — éppen egy Batthyánynál tartott ebéd alkalmával —, amikor a közösen elfogadott határozat ellenére a fiatal Eötvös József báró beszédében mégis a főpapság mellett foglalt állást.

38 A mágnásellenzéken belüli vitákról a kémjelentések ennél többet is tudni véltek. 1840. március 13-án jegyezték fel, hogy szakadás történt a főrendi ellenzék soraiban. Ennek az az oka, hogy a vallásügy legutóbbi tárgyalása során többek között Batthyány és Széchenyi nem nyilvánított véleményt. Ezzel a magatartásukkal állítólag mind a protestánsokat, mind az ellenzéki párt más főrendi egyéneit, mind pedig a rendi ellenzék nem csekély részét, különösen a reformátusokat, erősen felingerelték.

39 Való igaz, a vallásügyi viták során keveset lehetett hallani Batthyány hozzászólásait, inkább csak kisebb megjegyzéseket tett, sőt, legtöbbször csupán a szavazatát jelentette be — általában a rendi ellenzék javaslatai mellett.

40 A rendek indítványa mellett szavazott pl. az 1840. április 10-i főrendi ülésen, miközben megjegyezte: „megvallom, hogy ezen törvényjavaslatot nem tartom legjobbnak; mindazonáltal meg vagyok győződve, hogy ez által a clerust arra fogjuk indítani, hogy az áldást meg ne tagadja".

41 Máskor meg, így az 1840. február 26-i főrendi ülésen lakonikus tömörséggel csak ennyit mondott: „Én szokásom szerint a minoritással voksolok."

42 Egyik rövidebb vallásügyi felszólalásába azonban beleszőtte Batthyány az ellenzék egyik lényeges (a népszuverenitás tételéből fakadó) alapelvét is, „hivatkozva az 1825-ki országgyűlés egyik feliratára, mellyben nyilván kimondják az ország rendjei, hogy amelly jogokat a nemzet át nem adott a fejedelemnek, azokat magának fenntartotta".

43 Mindezeken túl — eltekintve a szólás- és a sajtószabadság ügyében játszott kiemelkedő szerepétől — a főrendi tábla nyilvánossága előtt alig voltak más kérdésekben érdemi észrevételei; a programjában megfogalmazott leglényegesebb reformkérdések az ő részéről ezen az országgyűlésen még nem igazán kerültek terítékre. Kisebb, 1840. március 31-i felszólalásában jelezte, hogy a maga részéről a zsidók bevándorlását — elkerülendő az önkényeskedéseket — törvényben kívánja rendezni.

44 Más alkalommal (1840. március 24-én) a vasútépítési vállalkozások számára kért állami garanciát, mondván: „őfelsége kegyeskedjék a vállalkozó társaságnak bizonyos kamatokat garantírozni".

45 A szabad királyi városokról szólva az 18*30. április 23-i főrendi ülésen (a rendi ellenzék véleményével összhangban) kijelentette, hogy azoknak a mostani állásuk mellett addig, míg „municipalitásaik korszellemileg coordinálva nem lesznek", nem kíván újabb szavazatokat adni.

46 Batthyány felvilágosult műveltségének, humánumának egyik legkorábbi megnyilvánulása a mezei rendőrségről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, 1840. március 14-én, a botbüntetésről szóló felszólalása: „Minden philanthropiának kútfeje és kulcsa az emberi méltóság tisztelete [...]. Egyetlen vágás úgy mint száz, a legnagyobb büntetésnek tekintessék, mert a becstelenség bélyegét nyomja a bűnösre, ha pedig nem így van, vettessék a nemesség is ezen büntetés alá; hanem ha becstelenséggel van összekötve, akkor úgy hi10