Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.

ellenére is logikusak és gondolatgazdagok voltak, főként pedig a kormány elleni állandó, éles és keserű kirohanásai arattak zajos sikereket.

30 Batthyány Lajos ugyan elsősorban a sérelmi kérdések: a Ráday-ügy és általában a szólásszabadság tárgyalása során, valamint a sajtószabadság és az országgyűlési naplók kérdésének vitájában tette le a szélesebb nyilvánosság előtt is a névjegyét, de kisebb, alkalmi felszólalásai sem nélkülözték az ellenzéki hangnemet. így pl. az 1839. szeptember 18-i főrendi ülés alkalmával „Batthyány Lajos ezen főtábla minoritása nevében megújítá azon indítványt, hogy minden viszontizenetek, mielőtt hitelesítetnének, elébb köziratra bocsátassanak, mert nem lehet egyszeri felolvasásra felfogni, ha egészen ki van-e merítve abban a többség véleménye. Előadása közben „ezen tábla némelly független tagjai" kifejezéssel élvén, az országbíró közbeszólt: „itt nincs, úgymond, egy is, ki nem független".

31 Mintha csak erre a kitételre válaszolt volna Batthyány, amikor hónapokkal később, az 1840. április 29-i főrendi ülésen így vágott vissza az újkonzervatív mágnásoknak: „ha arról van szó, hogy melly felekezetnek volna nagyobb motívuma és oka függésre vagy függetlenségre; megvallom, hogy én fájdalommal kijelenteném, hogy ha erre volna valakinek oka, tán épen azon felekezetnek volna oka a kormányhoz csatlakozni, kinek a legtöbb vagyona van."

32 Batthyány több alkalommal is védelmébe vette a kormánnyal szemben a megyék függetlenségét. Amikor a sérelmek és kívánatok tárgyalása során arról esett szó, hogy a kancellária közvetlenül be kíván avatkozni a megyei büntetőperes eljárásba, Batthyány (az 1840. március 23-i főrendi ülésen) kijelentette: „A municipalitások mindenkor, s főként a mostani szempillanatban, a nemzeti ügynek őrjei s védelmezői, ellenben a főkormányszékek a kormánynak ügyét mindenek előtt pártolni szokták, s ez kötelességökben is áll, azonban fájdalom, hogy ezen két hatóság már egy jó darab idő óta egymással ellentállásban van, s így csak pártfegyvernek kell tekinteni a cancelláriának azon kívánatát, miszerint azokat a criminalis pör alól feloldozhassa, kiket a vármegyék vádoltak és idéztek. Meglehet, hogy a másik rész is néha pártszellemből valakit vádolni kíván, de minthogy senkinek hatalmában nincsen azokat a pörök alól felmenteni, kiket a főkormányszékek nem csak criminalis, de politicai vádakkal is terhelnek, nem kívánom, hogy a kormányszékek ezen positivus fegyveren kívül még ezen negativus fegyverrel ruháztassanak fel." Miután Dessewffy Aurél vitába szállt Batthyány megállapításaival, Batthyány megismételte: a kancellária törekvése „a kormány pártosságának" fegyverül szolgálna, ő csak azt kívánja, hogy „a fejedelem által ne háborgattassék a törvénykezés rendszere, s ne függesztessék fel annak folyama".

33 Egy jó hónappal később, ugyancsak a kormányszékek és a vármegye közötti ellentétekről szólva, Batthyány így nyilatkozott: „a két infallibilitás [csalhatatlanság, tévedhetetlenség, tudniillik a kormányé és a megyéé] közt jobban szeretem azon infallibilitást, melly minden harmadik évben restauratio alá kerül [a megye]; mintsem azt, mellynek restauratioja soha sincsen". A kormányszékek tagjainak személyes felelősségét feszegetve ugyanaznap jelentette ki Batthyány: „azt vélem, hogy minden ember aláírásáról feleljen; ha így lesz, senki sem fogja, ha kisebbségben marad, a többség elveit aláírni, s kénytelen lesz a többség egyik tagja az illy parancsolatot alájegyeztetni".

34 A fennálló kormányzati rendszer kritikájában még tovább ment Batthyány, amikor az 1840. március 21-i főrendi ülésen az egyik megyei indítvány kapcsán arról beszélt, hogy ha „ezen kívánatnak elfogadása s létrehozása nem fér össze az eddigi administrationalis rendszerrel, [...] meg kell a rendszert változtatni"!

35 A főrendi ellenzék, mint láttuk, már a hivatalos megalakulásakor elhatározta, hogy a vallási sérelmek, és általában a vallásszabadsággal kapcsolatos 9