Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Revista Arhivelor 1990–1992-es évfolyamai / 67–72. o.

azokkal a vádakkal kapcsolatban, hogy a bukaresti német követség bakterológiai katasztráfat és robbantásokat készített elő, bár sikertelenül, Románia hadba lépését megelőzően (4/1992). Simona Ceau?u és Iliana Buld „Angol diplomáciai okmányok Besszarábia és Észak-Bukovina átadásáról" címen válogatást közölt az angol külügyminisztérium irataiból (2/1991). A folyóirat hagyományosan jelentős teret szentel bel- és külföldi források ismertetésére. A belföldi levéltárakra vonatkozó közlésekből kiemeljük Mircea Timbus összefoglalóját az aradi állami fióklevéltár fondjairól (1/1991). Igen érdekes a „Galaci levéltárfiók térképgyűjteménye" című ismertetés is (1/1991). Az 1989-es decemberi forradalom után polgárjogot nyertek az egyházi levéltárakra vonatkozó közlések. „A Hodos-Bodrog kolostor régi iratai" címen Lucián Emandi és Glück Jenő felvázolják az ottani levéltár birtokában található XVII—

XX. századi anyagot (2/1990). Egyes jelentős szerepet játszott személyiségek hagyatékai közül értékes adatokat tartalmaz a Miron Cristea (1868— 1939) egykori karánsebesi püspök (1910—1920), majd bukaresti pátriárka és végül miniszterelnök (1938—1939) fondja, amelyet Miron Podáreanu ismertet (1/1992). Hasonlóképpen érdeklődésre tart számot Emil Ha^egan fondja is (2/ 1992). Emil Ha^egan (1878—1958) fontos szerepet játszott a két világháború közötti román politikai életben. Tevékenységének másik fontos időszaka 1940— 1944 közé esik, midőn Észak-Erdélyben a románság elismert vezetője volt. E minőségében kapcsolatba került a magyar kormánnyal, előterjesztéseket tett és panaszokat továbbított. Ismerte a Dél-Erdélyben élő magyarok panaszait is. A folyóirat 1/1990-es számában V. Moisuc, N. Rau? és F. Turcanu megkezdték II. Károly király (1930—1940) „Napi feljegyzéseinek" tolmácsolását, kiragadva az 1939-es tavaszi eseményeket. Ebben bőséges adatokat találunk a korabeli román—magyar államközi kapcsolatokra, főképp a kárpátaljai események révén. Szó van a német gazdasági szerződés kikényszerítéséről, amely megnyitotta a hitleri befolyás időszakát. Kirajzolódik, hogy Romániát szövetségesei cserbenhagyják és a hadsereg felkészültsége is kívánni valót hagy hátra. Ismeretlen okokból a közlés a továbbiakban megszakadt. Terjedelmesebben közölték az 1990-es 2. számtól kezdve hét alkalommal Liliána Serbu tolmácsolásában Grigore Gafencu (1892—1957) emlékiratainak egyes részleteit. Az 1990-es első számban Crisanta Ilié részletezte a bukaresti levéltárba letétbe helyezett hagyatékát. A fenti anyagok betekintést adnak a korabeli eseményekbe, főképp külügyminiszteri (1938—1940), valamint moszkvai meghatalmazott miniszteri megbízatása idejéből (1940—1941). A romániai történészek tájékoztatását szolgálta Vasile Matei ismertetése „A lengyel levéltárak Románia történetének fontos forrásai" címen (4/1991). Constantin Vlad áttekintő adatokat közöl a bukaresti úgynevezett „Turcica" gyűjteményről, amelyet a Magyar Országos Levéltár közvetítése révén szereztek meg. Nagyságára jellemző, hogy több mint 600 000 dokumentum mikrofilmjét tartalmazza (2/1990). Aurél Decei „Egyes XV—

XVII. századi moldvai dokumentumok újra felfedezése" címen elmondja az első világháború után Bécsből visszakerült bukovinai dokumentumok sorsát, amelyek hosszú időn keresztül feledésbe merültek (1/1992). N. Dascálu az olasz külügyminisztérium titkos levéltárának, „Liszszabon" fondját (1936—1943) részletezi, amely a fasiszta Olaszország Románia iránt folytatott politikájának egyes vetületeit tükrözi (3/1990). Több beszámoló jelent meg Glück Jenő tollából: „Kutatások Dániában, NSZK-ban és Ausztriában" címen, főképpen a Német Lovagrend bécsi levéltárából közöl adatokat, valamint az 1784-es erdélyi felkelés sajtóvisszhangjáról (1/1990). „Nürnbergi kutatások" keretében a helyi levéltárak anyagáról ad számot (1/1991). Ugyanazon szerző „Egyes magyarországi román érdekeltségű le70