Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - KILÁTÓ - Orosz Katalin: Beszámoló az ICCROM papírrestaurátor tanfolyamáról / 82–86. o.

ges fényforrást egyaránt használ ehhez, mindig ügyelve a megfelelő UV szűrésre. Az oldat pH-jának beállítását (9—9,5) és szinten tartását Ca(OH)2-dal vagy NHiOH-dal végzi. Felhívta a figyelmet a hőmérséklet állandó ellenőrzésére a fényfehérítés alatt. Tapasztalata szerint azonban a nyomdafestéket károsíthatja ez az eljárás (elkenődhet), különösen mélynyomat esetében. Mint mondta, szakmai körökben egyre inkább elterjed az a nézet, hogy amennyire lehet, csökkentsük a beavatkozás mértékét, és próbáljuk megőrizni a műtárgy eredeti szerkezetét. Ezért a nedves kezelések után kerülik a préselést, nem céljuk a műtárgy teljes kiegyenesítése. Laminálást egyáltalán nem alkalmaznak, ha a műtárgy állapota teljes felületen történő megerősítést tesz szükségessé, akkor japánpapírra vagy vászonra kasíroznak. Ehhez általában 25%-os keményítő és 2,5%-os nietilcellulóz 1:2 arányú keverékét használják felhígítva. Mivel a keményítő pH-ja általában savas, a hígításhoz használt vizet Ca(OH)2-dal pH=9-re lúgosítják. Kasírozás után a papírt levegőn szárítják, majd enyhén újranedvesítik, végül japán szárító táblán (lásd később), vagy ritkább esetben nagyon enyhe préseléssel simítják ki. Használják a feszítve szárítást, ül. simítást, melynek során a kasírozó papír körben szélesebbre hagyott margóit nehezítik le az újranedvesítés után. Ennek előnye, hogy a műtárgy a száradás során folyamatosan figyelemmel kísérhető s az esetleges problémák azonnal megszüntethetek (pl. túlzott feszítés). A papír szakadásainak megragasztását és a hiányos részek kiegészítését hasonlóképpen végzik, mint mi. Restaurált anyag védelmére dobozokat, palliumot, tokot készítenek savmentes, jó minőségű kartonból, Ül. lemezből. A nyugati típusú papírrestaurálás elméleti és gyakorlati órái után röviden áttekintettük a bőr és pergamen szerkezetét és károsodásait. Gerhard Bánik felhívta a figyelmünket a pergamen restaurálása során fellépő veszélyekre (bizonyos kémiai anyagok hatása a pergamen szerkezetére). A program ezek után a távolkeleti papír műtárgyak kezelésének megismerésével folytatódott. Az előadók és gyakorlatvezetők Katsuhiko Masuda (Japán, Tokió) és Philip Meredith (Hollandia, Leiden) voltak. Először is a szerszámokkal és anyagokkal, valamint használatuk módjával foglalkoztunk. A távolkeleti papír műtárgyak készítése, felépítése sok tekintetben eltér az európai papír tárgyakétól. Ezért, más típusú anyagokat és eszközöket használnak. Ezek közül nagyon praktikus és jól használható volt számomra a félkör alakú pengéjű papírvágó kés és a rövid nyelű, széles, puha szőrű ragasztós ecset, illetve a hoszszabb bambusz rostokból kötött simító ecset. Ügy gondolom, ezek használata a mi munkánk során is nagyon hasznos lenne. Tartósak, könnyen kezelhetők, jó minőségűek. Már említettem a japán szárító táblát (Karibari), melynek használata az európai ül. amerikai papírrestaurálásban is egyre gyakoribb. A Karibari egy farács, melyre két oldalról 10—10 réteg (háromféle vastagságú) papír van kasírozva. A rétegek különbözőképpen vannak vágva és felragasztva, majd a legfölső réteg egy Persimmon nevű növény erjesztett levével van átkenve, mely némileg ellenállóvá teszi a táblát a vízzel szemben (de nem víztaszítóvá!). A szárító tábla szerkezete és anyaga lehetővé teszi, hogy rajta lassan és egyenletesen lehessen nedves műtárgyat kifeszítve szárítani, a műtárgy sérülése nélkül. A tanfolyam elméleti és gyakorlati oktatásának befejezéseképp, tanáraink vezetésével a Karibari készítését sajátítottuk el, valamint a japán függőtekercsek szerkezetével ismerkedtünk, és próbáltuk elkészíteni azoknak egy egyszerűsített változatát. A szárító tábla készítése során gyakoroltuk a papír vágását a már említett speciális papírvágó késsel és vízzel, valamint a papírszélék illesztését és egymáshoz rögzítését. A papírrétegek kasírozásához búzakeményítőt használtunk. Végeztünk egy kísérletet, melynek során különböző sűrűségű keményítő85