Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - KILÁTÓ - Orosz Katalin: Beszámoló az ICCROM papírrestaurátor tanfolyamáról / 82–86. o.

vei kasíroztunk papírokat, majd megpróbáltuk a kasírozó papírt eltávolítani. Az eredmény a következő volt: a sűrűb'b keményítő erősen ragadt, de a vastagabb ragasztóréteg rideg, törékeny volt, a kasírozott papír hajlítgatási szilárdsága nem volt kielégítő, s a kasírozó papír eltávolítása nehézkes volt, vízfürdő nélkül nem is sikerült. A híg (majdnem vízszerűen folyékony) búzakeményítő ragasztóképessége megfelelő volt, a vékony ragasztóréteg rugalmas maradt, a papír hajtogatási szilárdsága sokkal jobb volt, mint a sűrű keményítő esetén, s a kasírozó papír eltávolítása könnyen sikerült vízfürdő nélkül, csak nagyon finom nedvesítéssel. Ezek után a híg keményítő használatával kasíroztunk nagyméretű (kb. 1,5 X 2 m) papír műtárgyat japánpapírral. Kasírozás után szabad levegőn egy takaróra téve, majd újranedvesítés után a padlóhoz rögzítve (feszítve) szárítottuk lassan. Száradás után a kasírozott papír sima és egyenletes volt, gyűrődést, repedést vagy egyéb sérülést nem észleltünk. Ezt a módszert Japánban rendszeresen használják nagyméretű papír, ill. textil műtárgyak megerősítésére, s véleményem szerint használata számunkra is hasznos és megfelelő lehet. A tanfolyam utolsó hetét Bécsben töltöttük, ahol az ausztriai restaurálási gyakorlattal és a műtárgyak tárolási körülményeivel ismerkedtünk. Először a Nemzeti Könyvtárban tettünk látogatást, ahol megtekintettük az új földalatti raktárát (mely a legmodernebb követelményeknek is megfelel) és a restaurátor műhelyt. Ott megmutatták nekünk az általuk használt tömeges savtalanító rendszert, elmagyarázták a működését és előnyeit. A savtalanítás a következőképpen történik: a kötésüktől „megszabadított" könyvtesteket (nagyrészt múlt századi újságok) 8,5 pH-jú híg metil-cellulóz oldatba merítik egy órára (az oldatot vákuum segítségével szívják át a könyvtesten, hogy a belső lapokba is behatoljon). Majd fagyasztva szárítják öt napon keresztül. A vastag könyvtesteket kb. 2 om vastagságú részekre szedik, mert ez a maximális méret, amely biztonsággal kezelhető. A száraz könyvtesteket azután visszahelyezik a kötéstáblába. A módszer gyors és tapasztalataik szerint hatásos. A restaurálási gyakorlatúkban számomra új módszert vagy eszközt ott nem láttam. Ezután a Nemzeti Könyvtár kézirattárát látogattuk meg, ahol a restaurálási etika és a restaurátor és kutató közti együttműködés kérdéseiről beszélgettünk. Később értékes órákat töltöttünk a Haus-, Hof- és Staatsarchivban, ahol dr. Christiane Thomas mutatta meg nekünk a raktározási körülményeket és a restauráló műhelyt. Ott egy restaurátor dolgozik, aki az eredeti pergamen okleveleket is restaurálja. (Csak a legszükségesebb mértékben tisztít, pergamennel egészíti ki a hiányzó reszket ott, ahol a kezelhetőség megköveteli, s nem törekszik a pergamen restaurálás utáni teljes k-iegyenesítésére.) Az utolsó szakmai program keretében meglátogattuk az Albertinát, ahol megnéztünk egy kiállítást holland tájképfestők munkáiból. A múzeum igazgatója elmagyarázta nekünk a különböző technikai eljárások ismérveit, melyeket a képeken meg lehetett figyelni. Végül az Álbertina papirusz gyűjteményébe mentünk el, s ott a papirusz restaurálásával és tárolásának módjával ismerkedtünk. A két hónapos képzés zárásaként a Nemzeti Könyvtár igazgatója ünnepélyes keretek között adta át a résztvevőknek az ICCROM által kiállított bizonyítványt a tanfolyam elvégzéséről. Orosz Katalin 86