Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - KILÁTÓ - Thibodeau, Sharon Gibbs: Terminológiai csapdák és nyelvi korlátok / 70–81. o.

jogi személy természetes módon hoz létre és/vagy halmoz fel", továbbá ezek sohasem „'keverednek vagy egyesülnek egy másik természetes vagy jogi személy dokumentumaival", addig más irattári anyagokat (láthatóan növekvő számban) — egymást követő jogutódként — több jogi személy ikeletkeztet és/vagy halmoz fel, s ezekre az irategyüttesek egyesítése a jellemző. A működés vagy ügyintézés egy adott típusából keletkező iratok, gyakran kezelőikkel együtt, zökkenőmentesen vándorolnak egyik jogi személytől a másikhoz; a vesztes szerv pedig tovább létezik a nyertes mellett.

18 A levéltári leírásra vonatkozó alapelvek véleményezői rámutatnak, hogy amennyiben azok azt a célt szolgálják, amelyre szántaik őket, úgy tükrözniük kell a modern irattározás valóságos tényeit; továbbá arra kell Ösztönözniük a levéltárosokat, hogy foglalkozzanak a leírás azon gyakorlati kérdéseivel, amelyek lehetővé teszik a levéltári anyag használóinak: 1. az irattározási rendszerek felismerését 2. az „egy adott személy, család vagy jogi személy" valamennyi (vagy legalább a közülük legértékesebb) iratának felismerését 3. az egy adott igazgatási funkcióból származó iratok felismerését. E célok elérésének egyik módja a fond átfogóbb, alternatív fogaknának az elfogadása. A másik mód pedig az lenne, ha meghagynárik a fond hagyományos fogalmát, az irattárakat (vagy iratsorozatokat) érintetlenül megőriznénk, miközben viszont megengednénk minden egyes olyan „jogi személy" fondjához történő intellektuális áthelyezésüket, amelyik „testületi tevékenysége folyamán" részt vett létrehozásukban vagy felhalmozásukban.

19 Lehet, hogy nem a fentiek valamelyikét, de az világos, hogy egyfajta megoldást találni 'kell a fond jelentette akadály leküzdésére; méghozzá olyat, amelyik nem gátolja meg a leírási szabványok kidolgozását.

20 A LEÍRÁS ADATELEMEINEK MEGHATÁROZÁSA A nemzetközi leírási szabványok kidolgozásának ikezdeti megbeszélésein felvetődött, hogy a terminológiai csapdák és nyelvi korlátók legvalószínűbben a leírás adatelemeinek vizsgálata során tárulnak fel. Elég meglepő módon ez nem igazolódott be — legalábbis addig, amíg a vizsgálat az angol nyelvre korlátozódott. Mint már szó volt róla, a leírási szabványok ad hoc bizottsága elvégezte a három angol nyelvű országban mostanában publikált levéltári leírási szabályok összehasonlítását.

21 Ez az összevetés megmutatta, hogy az angolul beszélő levéltárosok általában egyetértenek azon információs elemek körét illetően, amelyek egy irategyüttes megfelelő bemutatására egyesíthetők. Az eredményeket a B Függelék foglalja össze. Az összehasonlítás során feltárt kisebb különbségek nem ijesztették el a bizottságot attól, hogy megpróbálják ezeket a leírási elemeket belevenni a levéltári leírás nemzetközi szabálykészletének tervezetébe. A szabálytervezetet ISAD (G): Generál International Standard Archivál Description (A levéltári leírás általános nemzetközi szabványa) címen terjesztették a NLT tagjai között. A beérkezett észrevételek általában igazolták a bizottság bizakodását a szabályok világméretű alkalmazhatóságát illetően. A SZAKMAI SZABVÁNYOK SZEREPÉNEK ÉRTÉKELÉSE Befejezésiként érdemes néhány percet arra fordítani, hogy felbecsüljük a szakmád követelmények szerepét azon nyelvi problémák megoldásában, amelyekkel a levéltárosok nemzetközi közössége szembenéz. Űgy gondolom, hogy ennek a szerepnek több oldala van: 77