Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Dóka Klára: A katolikus egyházi levéltárak segédletei és azok továbbfejlesztésének lehetősége / 47–53. o.

szerű csomó jegyzékkel, hanem annál helyenként részletesebb adatokkal. Például az egyházlátogatási jegyzőkönyvek felsorolásánál a kötet sorszámán, évkörén kívül megadja az összes plébánia és filia nevét, melyre egy-egy látogatás vonatkozott. Az információkban gazdag, „hagyományos" alapleltárak felsorolását ezzel be is fejezhetjük. A rendelkezésünkre álló anyagban a többi leltár szűkszavú, nem elmélyült munka eredménye. Elmondhatjuk ezt a Veszprémi Püspöki és Káptalani Levéltár 11 pontos, a pécsiek ötpontos leltárairól egyaránt. Kalocsán folyt ugyan leltározás, de a munkának nem érték a végére. A feladatok egyszerűsítése érdekében ezért a területileg illetékes Kecskeméti Állami Levéltár nyomtatott leltár-lapokat küldött ki, melyeken csak egy-egy sort adott a válaszadásra, illetve a 11 pont „kifejtésére". Az 1950-től készült egyéb segédletek közül a csomójegyzékek mutatnak a legnagyobb eltérést, ahogy az a korábban jelzett problémákból is következik. A Győri Káptalani Levéltárban például úgy oldották meg a kérdést, hogy őrzési helyenként: szekrényenként és polconként haladták, darabszám szerint megjelölve melyik polcon hány könyv és iratcsomó található. Mai fogalmaink szerint ezt raktári térképnek tekinthetjük. E jegyzékről a jelenlegi normák szerint egy sor adat hiányzik. Ha nem történt meg a raktári egységek leszámozása, azok csak összefoglalóan szerepelnek, nem derül ki, mely egységben milyen évekből találhatók iratok. Sok esetben csak a kezdőévet tüntetik fel, és igen sok gondot okoz az iratfolyóméterbtfn megállapítandó terjedelem is, különösen fraktúr csomók, oklevelek, vagy más, nem szabvány méretű dokumentumok esetében. Két levéltárban készült el az 195*0-es évek elején az iratok viszonylag teljes és egységes raktári jegyzéke, ami a „Levéltári leltárak" sorozatban nyomtatásban is megjelent: az egri érsekségen és a székesfehérvári püspökségen.

12 Különösen az egri érsekség levéltárának leírása pontos és részletes, jól tükrözi az iratanyag korábbiakban ismertetett rendszerét. Az érseki anyagot követően elkészültek az Egri Főkáptalani Levéltár jegyzékei is, melyek kéziratban a kutatás rendelkezésére állnak, sőt összefoglaló jelleggel 1964-ben azokat Soós Imre a Levéltári Szemlében publikálta.

13 E csoportban végül a katolikus egyházi levéltárakban lévő, középszintnél részletesebb jegyzékekről, katalógusokról kell szólni. Ilyen típusú segédletek nemcsak az 1950-es években készültek, hanem a lehetőségeiknek megfelelően később is. Mivel a munkaerővel való ellátottság egyre kevésbé tette lehetővé, hogy átfogó rendezésekre kerüljön sor, kézenfekvő volt, hogy levéltárosok vagy külső munkaerők egy-egy kisebb anyagrészt vettek kézbe, és azokhoz részletes leírásokat készítettek. Legtöbbjük egy-egy neves levéltáros, könyvtáros vagy kutató munkája. Petrovich Ede például a pécsi püspökség irataihoz, valamint a káptalan gazdasági levéltárához állított össze részletes lajstromot és mutatót, mely ma is jól használható. Már 1959-ben készen volt az említett Búzás Józsefnek a győri káptalani magánlevéltár feudáliskori iratairól készült terjedelmes jegyzéke, mely akkor nem jelenhetett meg. Az újabb munkák közül meg kell említeni a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban a családi iratokhoz rendelkezésre álló darabjegyzékeket, vagy a Veszprémi Püspöki Levéltár folyamatosan kibővülő dokumentációját. Veszprémben — főként Rajczi Pál munkájának eredményeként — igen sok olyan segédlet készült, mely nemcsak az egyháztörténet, hanem a helytörténetírást is segíti. Külön ki kell emelni az „Acta parochialia"-hoz összeállított csaknem 1000 oldalas darab jegyzéket, illetve a különböző, ábécé rendszerű mutatókat, melyek a canonica visitatio-k, status animarumok kutatását segítik. A feltáró munkák közül szólni kell az oklevelek regesztázásáról, mely szin50