Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Dóka Klára: A katolikus egyházi levéltárak segédletei és azok továbbfejlesztésének lehetősége / 47–53. o.

tén helyi erőkkel és a Magyar Országos Levéltár munkatársaival folyt, bár teljes egészében nem fejeződött be. A veszprémi gyűjteményekben e munkálatok eredményeit Körmendy József publikálta és kéziratos tanulmányaiban rögzítette.

14 Az 1950-es évek végén indult meg a katolikus egyházi levéltárakban a térképek egységes katalogizálása. A munka alapja Balázs Péter 1955-ben közzétett utasítása volt,

15 mely első ütemben az állami levéltárakban a kéziratos térképek feldolgozását írta elő. Kb. 3500 feltáró-cédula készült el, melyet egy példányát — hiányosan — az Országos Levéltár térképtára őrzi. A részletes jegyzékek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy azok nehezen olvasható, latin nyelvű iratokról adnak tájékoztatást, óriási segítséget nyújtva a kutatóknak, akik kellő nyelvismeret híján azokat még forrásként is használják. A katolikus egyházi levéltárak segédleteinek kis része nyomtatásban is megjelent. Az 1960-as évek végéig általános gyakorlat volt, hogy az ilyen kiadványok finanszírozása a kulturális tárca pénzéből központilag történt, mely gyakorlatot alkalmazták az egyházi levéltárakban is. A kiadványok ügyét gyakorlatilag csak 1956 után lehetett felvetni, amikor a levéltári irányítás egyre jobban elismerte az egyházi gyűjtemények értékét, melyet a kutatókkal is meg kívánt ismertetni. E törekvések eredménye volt az említett leltárak megjelenése az esztergomi, egri, székesfehérvári iratokról. 1951-től — kérdőíves formában — sor került a plébániai iratok felmérésére, melynek kiindulópontja a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 26/1950. VKM sz. rendelkezése volt. Az egyházak felső vezetésén keresztül hétpontos kérdőíveket bocsátottak ki, melyekre válaszolva mintegy 3000 településről viszszaérkeztek az adatlapok. Bár a pontok között szerepelt az anyakönyvek, história domus-ök, canonica visitatio-k felsorolásának igénye, azokat nem egységesen értelmezték. Maga a felmérés elsősorban állagvédelmi célokat szolgált, nem nyújtott az iratok évkoréról, mennyiségéről áttekintést, és így segédlet sem készült belőle.

16 Az 1960-as években az ún. mormon-akció keretében a plébániákon őrzött, 1895 előtti anyakönyveket mikrofilmre vették, és azok másolatai, mint ismeretes, a Magyar Országos Levéltárban kutathatók. A róluk készült segédletek 1963 óta jelentek meg,

17 1977-ben pedig — a „Levéltári leltárak" 72. köteteként — egy felekezetenkén ti összefoglalás látott napvilágot.

18 1969-ben, az egyházi levéltárak a szaklevéltárak sorába léptek, és ezzel együtt magas szinten merült fel különféle segédletek kiadásának ügye.

19 A finanszírozás kérdése 1978-tól úgy oldódott meg, hogy a segédleteket gondozó volt Üj Magyar Központi Levéltár költségvetése mellett az elkülönített kulturális alapot, majd különféle alapítványokat és céltámogatásokat lehetett igénybe venni ilyen kiadványokra. Az volt az általános törekvés, hogy az egyházi levéltárak rendelkezzenek mindazon segédletekkel, melyek a területi (megyei és városi) levéltárakban is megtalálhatók. 1983-ban így jelent meg az érseki, püspöki, káptalani, rendi levéltárak fondjegyzéke, majd 1986—1987-ben a plébániai iratokat magában foglaló három kötet. Utóbbiak nem helyi levéltári felméréseken, hanem ezúttal is kiküldött kérdőívekre adott válaszokon alapultak.

20 A megyei levéltárak 21 kötetes térképkatalógus-sorozatának folytatásaként 1989—1992 között elkészült az egyházi levéltárak térképkatalógusa, melyből 13 kötetet tesz ki a katolikus levéltárak — megyeieknél jóval gazdagabb — gyűjteményeit leíró rész.

21 Az 1960--as években a megyei levéltárakban egy harmadik vállalkozás is volt, amikor a feudáliskori összeírásokról készült többkötetes, országos kataszter. Ennek az egyházi levéltárakban nem volt folytatása. Hogy mi a további teendő az egyházi levéltárakban a segédletekkel kapcsolatban, azt a következő főbb pontokban foglalhatjuk össze: 51