Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - HÍREK - Rádyné Rácz Katalin: "A (vár)megye az igazgatásban". Levéltári napok Budapest Főváros Levéltárában, 1994. október 7–8. / 104–107. o.

„A (vár)megye az igazgatásban" Levéltári Napok Budapest Főváros Levéltárában 1994. október 7—8. Budapest Főváros Levéltára igen ízlésesen kiállított meghívóval invitálta az 1994. október 7—8-án megrendezésre került Levéltári Napokra vendégeit. Az évek óta rendszeresen sorra kerülő többnapos őszi rendezvény az idén „A (vár)megye az igazgatásban" című témakört tűzte napirendre. A konferencia első napján a megye igazgatási szerepét és feladatkörét történeti megközelítésben tárgyalták az előadók, a második napon a középszintű (megyei) igazgatás aktuális jogi kérdéseit, a jelenlegi megyei önkormányzatok változó szerepkörét, illetve mostani szervezetét bemutató előadások hangzottak el. A finnországi középszintű közigazgatás változásairól szóló beszámolóval nemzetközi kitekintésre és összehasonlításra is mód nyílott. Az ülésszak első részében Benczéné Nagy Eszter (Budapest Főváros Levéltára) elnöklete mellett a nemesi vármegye szervezetének és feladatainak áttekintését a XVI. századtól a XIX. század első feléig Horváth Lajos (Magyar Országgyűlési Levéltár, Budapest), Odor Imre (Baranya Megyei Levéltár) és Tücsik György (Vas Megyei Levéltár) előadásai adták. Horváth Lajos a vármegye igazgatási szervezetét és tisztségviselőinek egyre bővülő feladatkörét okleveles említésekkel illusztrálta, közelebbi példaként a központi szerepkörű Pest-Pilis-Solt vármegye történetéhez kapcsolva. Ismertetésében — többek között — kitért arra az esetre, amikor az Erzsébetfalván 1467 márciusától májusáig tartott megyegyűlésen Mátyás király maga elnökölt. Erre az eseményre Pest-Pilis vármegye még 1492-ben is sokszor hivatkozott. Az említett megyegyűlés azért is volt jelentős, mert Mátyás korát megelőzően előfordult, hogy Zsigmond király alnádorai (az alnádor töltötte be Pest-Pilis vármegye élén a főispáni tisztet) hat-nyolc évig nem tartottak megyegyűlést. Máskor viszont, például 1437-ben Hédervári Lőrinc alnádor egyszerre két megyében (Nógrád-Hont) tartott megyegyűlést. Ez a módszer máskor is felmerült, így megyepárok alakultak ki, például Nyitra-Trencsén, Pest-Pilis. A XVI. századtól Pest-Pilis-Solt vármegyében négy fő látta el a szolgabírói tisztséget, közülük egyet választottak alispánná, aki a vármegyei közigazgatás és törvénykezés önálló, alárendeltség nélküli intézője volt. Az Odor Imre által előadott XVIII. századi megyerendszer már a török hódoltság utáni állapotokba engedett betekintést. A vármegyék igazgatását újjá kellett szervezni, a ki- és elpusztult településeket be kellett népesíteni. Baranyában annyira elmenekültek a vármegyét alkotó nemesek, hogy még 1728-ban is csupán hat birtokos nemest írtak össze nyolc településből. 1755-re a nemesek száma a vármegyében már elérte a háromszáz főt, ebből hetven volt nemes férfi. A jelentős emelkedést a nyugat-magyarországi megyékből (Vas, Pozsony, 104