Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az Archiv und Wirtschaft 1993-as évfolyama / 76–83. o.

fogalmazott kérdésekkel, melyre nem kell sok melléklettel ellátott hosszú tanulmánnyal válaszolni, hanem gyorsan, röviden és lényegretörően. Egy vállalat levéltárának többnek kell lennie egy hagyományos levéltárnál, vállalattörténeti dokumentációs és információs központként kell működnie, és ehhez kell kialakítania az iratok kezelésének, rendezésének megfelelő elveit, felhasználva segítségül a modern számítástechnika eszközeit, lehetőségeit. Lothar Meinzer öt fő pontban foglalta össze, mit kell a vállalati levéltárosnak mindig szem előtt tartania: 1. A vállalati levéltár fő feladata a belső szolgáltatások megszervezése, ellátása. 2. A belső szolgáltatások jellege és mennyisége előre nem állapítható meg. 3. A belső szolgáltatásokra a vállalaton belül „piacot" kell teremteni, és ezen a „piacon" talpon is kell maradni. 4. Elsődleges jelentőségű minden esetben a vevőorientáció. 5. A levéltár szerkezetét és munkamódszerét a szolgáltató működéshez kell igazítani. Az ismertetett tanulmány a Német Gazdasági Levéltárosok évi rendes közgyűlésén hangzott el, melyet 1993. május 2—5. közt rendezték meg Ludwigshafenben, a BASF AG támogatásával és helyiségeiben. A folyóirat 4. száma tematikus számként közli az ott elhangzott előadások egy részét.

3 Ezek egyikében dr. Wüfried Feldenkirchen, a nürnbergi egyetem profeszszora a Siemens nagyvállalat példáján a vállalattörténet és a vállalati kultúra kapcsolatát elemzi.

4 A vállalati kultúra (Corporate Identity, Unternehmenskultur) összetett fogalom, csak körülírva határozható meg pontosan. A szerző szerint egy vállalat gondolkodásmódjának, magatartásának, munkamódszerének összessége, vállalati miniatűr társadalmi lét. A vállalati kultúra magába foglalja a vállalkozói etikát; a vállalkozó, a vállalat üzleti filozófiáját; a vezetési stílust; a vállalat szervezetét, szerkezetét, személyi politikáját; az előállított termékeket éppúgy, mint az alkalmazott technikát. A vállalat külső és belső megjelenítését, a vállalat önazonosságát, arculatát alakítja ki, ami megkülönbözteti más vállalatoktól. A Corporate Identity fogalmának első tudományos meghatározása az Egyesült Államokból származik, a 70-es évek elejéről. A vállalati kultúra létezése nem új keletű felfedezés, az egyedi vállalati stílus, szellem és filozófia már korábban is ismert fogalmakként szerepeltek, de tudományos meghatározásuk, vizsgálatuk nem történt meg. A vezető nagyhatalmak közti gazdasági verseny viszonyainak elemzése, a kultúra összehasonlító menedzsmentkutatások hozták magukkal a mikroökonómiai vizsgálatok keretén belül a vállalati kultúra önálló tudományos elemzésének igényét. Peters és Waterman az amerikai gyakorlatorientált menedzserkutatás egyik eredményeként a 80-as években kimutatták az ún. „kemény tényezők" („hard facts" — szerkezet, rendszer, stratégia) mellett az ún. „puha tényezők" („soft facts" — személyi feltételek, képességek, stílus) meghatározó jelentőségét. A vállalati kultúra, mely a „soft facts" kategóriájába tartozik, döntő tényezőnek bizonyulhat az azonos iparágban, tevékenykedő, hasonló tőkeerővel, nagysággal és technikával rendelkező vállalatok esetében.

5 Két másik amerikai kutató, Deal és Kennedy vállalati profilok elemzéséből jutott arra a következtetésre, hogy egy eredményes vállalkozásra egyedi vállalati kultúra is jellemző. A „mi-öntudat", a vállalati kultúra értékeinek közvetítése szimbólumokon keresztül történik, melynek fontos elemei a szertartások (rites and rituales), a hősök (heroes), a kulturális hálózatfelépítés (cultural network). A szertartások alkotórészei a vállalati anekdoták, szlogenek, nyelvhasz78