Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Az Archiv und Wirtschaft 1993-as évfolyama / 76–83. o.

nálati sajátosságok, ünnepek, tabuk, melyek egy része kulcsfigurákhoz, hősökhöz kötődik.

6 Cuno Pümpin, svájci kutató szerint a vállalati kultúra fogalma elsősorban a munkatársak irányításának, vezetésének eszköze. A munkatársak magatartását a klasszikus vezetéstan elvei szerint három tényező befolyásolja döntően: a a főnök-beosztott viszony, a vállalaton belüli csoportdinamikai viszonyok és a vállalaton kívüli környezet behatásai. Pümpin szerint a vállalati kultúra egy negyedik, az előző hármat részben átfogó dimenzió, amely közvetlenül hat a munkatársak és ezen keresztül a vállalat eredményességére.

7 A vállalati levéltár a vállalati kultúra, a vállalati arculatformálás egyik fontos és meghatározó összetevője, amint ezt a Siemens esete is bizonyítja. A Siemens vállalati kultúrájának gyökerei majd 150 évre nyúlnak vissza. A folytonosságot és folyamatosságot az alapító, Werner von Siemens emléke és utódai képviselik a mára már többtulajdonosú, részvénytársasági formában működő óriáscégben. Ez annyira igaz, hogy a Siemens család ma is nagyobb tekintéllyel, befolyással rendelkezik a vállalat vezetésében, mint azt a részvénytársasági forma lehetővé tenné. A Siemens vállalati kultúrájának egyik meghatározó eleme a „Haus Siemens", a „Siemens Ház" fogalma, ami elsősorban a családnak a vállalat életében betöltött kiemelkedő szerepét takarja, de egyben jelenti a 30-as években kialakított és máig élő egységes Siemens reklámstílust vagy a vállalat jellemző zöld színét is. Másik fontos eleme a nemzetköziség, melynek fontosságára Werner von Siemens az oroszországi üzletben érdekelt bátyjához írt levelében mutat rá: „... fiatal kori álmom egy világra kiterjedő üzlet alapítása a la Fugger, mely nem csak nekem, hanem utódaimnak is hatalmat és tekintélyt adna." Fontos összetevő még a technikai teljesítőképesség, melynek jegyében a cég eleinte mint az elektrotechnika úttörője (Pionier der Elektrotechnik) jelent meg. Ha ez ma már nem is igaz, az innováció iránti érzékenység, a technológiai élen járás ma is jellemzőek a vállalatra. A Siemens arculatát kezdettől fogva óvatos pénzügyi és befektetési politika jellemezte, kevésbé a profitorientáltság, mint inkább a biztonságorientált, a likviditásra mindig ügyelő stratégia. Carl Friedrich von Siemens szavaival: „Régi szabály a Siemensnél, hogy csak a nyereség egy harmada osztható fel, két harmadát fenntartásra, beruházásra kell fordítani." Ezt a hagyományos visszatartó osztalékpolitikát követi az elektrotechnikai iparban a Bosch cég is. Végül, de nem utolsósorban fontos alkotóelem a szociális érzékenység gondolata, ami az 1872-ben alapított vállalati nyugdíjpénztárral kezdődött el, és folytatódott az együttműködési jogok különböző formáinak elismerésével, a nyereségrészesedési rendszer kialakításával. A szerző szerint a „Siemens nyugdíj" irigylésre méltó biztonságot nyújt. A vállalati kultúra hagyomány és haladás hitvallása a Siemensnél. A több mint száz éves hagyomány fontos része a vállalati kultúrának, és e hagyomány legfőbb őre a Siemens Múzeum és a részeként működő levéltár. A múzeum kialakításának ötlete Werner von Siemenstől származik. Nem volt érzéketlen az írásos dokumentumokkal szemben sem, hiszen maga gyűjtötte a testvéreivel folytatott levelezését, ami az 1842—1892 közti időszakból mintegy 7000 kézzel írt levelet tesz ki. Halála után tíz évvel, amikor az elektrotechnikai ipar átmeneti válságot élt át, egy ügybuzgó üzletvezető — gyaníthatóan helyiségproblémák miatt — a berlini törzscég üzleti aktáit az 1848—1878 közti évekből szinte maradék nélkül megsemmisíttette. Bár az angliai leányvállalat londoni irataiból az iratok egy részét sikerült rekonstruálni, a veszteség pótolhatatlan maradt. Mégsem ennek hatására hozták létre a levéltárat, hanem Richárd Ehren79