Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Horváth András: A hidegháború történetével foglalkozó washingtoni konferencia (1994. március 19–21.) levéltári vonatkozásai / 69–75. o.

A hidegháború történetével foglalkozó washingtoni konferencia (1994. március 19—27.) levéltári vonatkozásai Már 1993 nyarán megérkezett az első jelzés arról, hogy az Egyesült Államokban történész-konferenciát rendeznek, melynek tárgya a hidegháború lesz. Szeptemberben az USA Hadtörténeti Intézetének képviselője is Budapestre látogatott, hogy személyesen hívjon meg bennünket a rangos eseményre. A szervezők pénzt és fáradságot nem kímélve mindent elkövettek a sikeres lebonyolítás érdekében: fedezték a meghívottak útiköltségét, biztosították a kényelmes szállást és a teljes ellátást. A munka 15 szekcióban folyt, azonban minden ülés plenáris volt, a szekciókra bontás — a nemzetközi konferenciákon megszokott gyakorlattól eltérően — csupán tematikus csoportosítást jelentett. A konferencia hivatalos címe („Conference on Cold War Military Records and History") is jelezte, hogy — a történeti kutatás legújabb eredményeinek számbavétele mellett — a vonatkozó kulcsfontosságú forrásanyagot őrző levéltárak szerepének jelentőségét is kellőképpen hangsúlyozni kívánták. Az 5—9. szekciók voltak azok, melyek kifejezetten és kizárólag a levéltárakkal foglalkoztak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az elsősorban történeti problémákat tárgyaló üléseken az archívumok ne kerültek volna igen gyakran szóba.) Érdemes az itt bennünket elsősorban érdeklő kérdéseket szekciónként áttekinteni, annál is inkább, mivel a számozás nem csupán az előadások elhangzásának kronológiai rendjét jelzi, hanem azt is, hogy a szervezők milyen elvek alapján különítették el az egyes szekciókat. Az 5. szekció a vonatkozó iratanyagot őrző orosz levéltárakkal foglalkozott. A házigazdákat elsősorban — érthetően — ez a téma érdekelte, de az orosz delegáció egyébként is mindenben kitüntető figyelmet élvezett. Hattagú (!) küldöttségüket mindenhová népes tolmács-csapat kísérte, mivel a delegáció egyetlen tagja sem beszélt angolul. Már a meghívottak létszáma is jelzi az amerikaiak felfokozott érdeklődését. (Az összes többi nemzet küldöttsége 2—2 főből állt!) A vendéglátók magatartásában a Catullus-i „gyűlölök és szeretek" kettőssége nyilvánult meg az oroszokkal szemben: egyfelől igen kemény — néha túlzó — kritikával illették a Moszkvában ma is uralkodó „bizantinus" állapotokat, másfelől olykor szinte az ajnározásig menő szeretettel igyekeztek bebizonyítani, hogy a volt ellenség számukra nem ellenség többé, — sőt immár jó barát. Az első orosz előadó, Muhin ezredes — a konferencia tényleges témájával nem sokat törődve — hosszas beszámolót tartott a náluk fellelhető II. világháborús anyagokról, — 1995-re ezzel kapcsolatban jubileumi kiadványok megjelentetését is megígérte. Hevesen vitatkozott azokkal az amerikai felszólalókkal, akik kétségbevonták, hogy az orosz levéltárakban valóban általánosnak tekinthető-e, hogy immár csak 30 évig zároltak a dokumentumok. Hasonló hangot ütött meg a másik orosz előadó, Brilov ezredes is, aki az 69