Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Izrael levéltárai / 55–65. o.

szült jegyzőkönyv szerint kifejtette a cionista mozgalom céljait és közbenjárt a magyarországi szövetség alapszabályainak ügyében. (Z 2 — A I c). Terjedelmes anyag található az 1911—1919 közötti időszakra. A megismert öt iratcsomóban (D 3—B I, K 2—15) szó van a szövetségen belül kiéleződött ellentétekről is. Észlelhető a szervezet megerősödése, ugyanakkor azonban kidomborodik a mozgalom korlátozott volta. Az első világháború idején súlyos kérdéseket vetett fel a cári orosz hadsereg előretörése Galíciában, Bukovinában és rövid ideig Északkelet-Magyarországon. A cári csapatok antiszemita kilengései miatt hatalmas menekültáradat özönlött délnyugati irányba, amelynek ellátása és segélyezése hatalmas erőfeszítéseket igényelt. Világméretű aggodalmat és tiltakozást váltott ki az első világháborút követő időszakban Magyarországon mutatkozó antiszemitizmus (Z3—A III b l,b2) Az utódállamok zsidóságát, elsősorban Erdélyt érintette a békekonferencián működő zsidó küldöttség tevékenysége, amely hittestvérei jogainak védelmét szorgalmazta (Z 3— A III a 6,7). Terjedelmes iratanyag származik a cionista világszervezetnek Jeruzsálemben, Tel-Avivban és Haifában működött irodáiból. Az illető fondok jegyzékéből kiderül, hogy a magyarországi kutatók számára ígéretesnek mutatkoznak a „Political Departament 1921—1948" (S 25) és a „Rescue Commitee 1939—1948" (S 26) iratai. A jeruzsálemi központi cionista levéltár őrzi a „Zsidó Ügynökséghez" tartozó intézmények levéltárait is (IV. csoport). Fontosnak látszik az Isztambulban 1940—1946 között működött képviselet levéltára, amely többek között intézte egyes magyarországi csoportok II. világháború alatti áttelepülését Palesztinába (L 15). Az első világháború utáni cionista világkongresszusok anyaga szintén tartalmaz magyar vonatkozású anyagot. Az V. csoport főképpen a magyar cionisták kongresszusi részvételét tárgyalja (L K 1—16). A magyarországi zsidóság hozzájárulását a Nemzeti Alaphoz 1920—1926 között a VII. csoportban találhatjuk (K H 2). A IX. csoportban szintén bővebb adatokat fedezhetünk fel a magyarországi cionista szövetség működéséről 1905—1950 között (F 36). A személyi levéltárakban (XIV. csoport) kevés letétet találunk Magyarországon élt, vagy onnan származó személyektől. Ezek közé tartozik Izsák Ede (A 221), Káhán Nisson (A 128), Levin Shemarya (A 20), Alexander Mármorek (A 41,Z 3,D I f,3), Max Nordau (A 119) Richtmann Mózes (K 11/310), Szóld Henrietta (A 125). A levéltár féltett kincse Theodor Herzl irathagyatéka. Naplója és levelei (közöttük néhány magyar nyelvű) kiadásra kerüllek. A hozzá intézett levelekből sikerült felkutatnunk Rónay János leveleit és Herzl válaszait. (Z 1—H VIII 691,Z 1 555—556—557). Itt jegyezzük meg, hogy Rónay János működésével kapcsolatban a levéltár különböző részlegein mintegy 40 iratcsomóban találunk utalásokat. A cionista nők világszervezetének iratai is jelentős részben e levéltárba kerültek (I 35, F 35). Az újabb iratanyagok Tel-Aviv-i világközpontjukban találhatók. A fondokról szerzett tájékoztatás szerint Magyarországon '1929-ben alakult első csoportjuk Ferenczi Margit elnökletével Budapesten, 80 taggal. Később szervezetileg bizonyos mértékben megerősödtek, működésüket pedig nevelési és kulturális téren fejtették ki. Kahane Gizi elnöklete alatt 1939-ben 19 csoportjuk 2400 tagot számlált. A II. világháború alatt részt vállaltak gyermekek kijuttatásában Palesztinába, és segítették a munkaszolgálatosokat. A vészkorszak megrostálta soraikat. A második világháború után csak rövid időre tudták soraikat rendezni, 53