Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Izrael levéltárai / 55–65. o.

Jeruzsálemben az izraeli főrabbinátus (Heichal-Shlomo) székházában működik egy tekintélyes múzeum és könyvtár. Értesülésünk szerint az utóbbi öszszegyűjtött több kéziratot, amelyet Európából a vészkorszak elől menekítettek oda. A katalógus ivrid szövegének áttekintéséhez megfelelő nyelvtudás szükséges. A nemzetközi zsidó szervezetek levéltárai közül kétségtelenül a legfontosabb a jeruzsálemi központi cionista levéltár. Állagát először 1919-ben Berlinben rendezték, majd a hitleristák uralomra kerülése után 1933-ban Tel-Avivba, később Jeruzsálembe szállították. Állaga 2000 iratfolyómétert tesz ki, jelenleg a számára tervezett és 1987-ben befejezett épületben foglal helyet. A levéltár anyagát I—XVIII-ig osztályokba sorolták, és mindegyiket betűjellel is ellátták. Ehhez kapcsolódik az alosztály száma, valamint a hozzájuk tartozó iratcsomók. Az I. csoport Z 1—6. alosztályai a cionista világmozgalom központja és a Zsidó Ügynökség anyagát tartalmazza. A Z 1 az első baseli kongresszus nyomán létrejött központi iroda munkásságát öleli fel (1897—1905). A Z 2 részleg a Kölnben működő központ aktáit tartalmazza (1905—1911). A Z 3 a berlini időszakra vonatkozik (1911—1920). Az első világháború alatt (1914—1918) működő koppenhágai kisegítő iroda anyagát is ide olvasztották be. A londoni időszak (1917—1955) a Z 4 alatt szerepel. A Z 5 a New-York-i munkát tükrözi 1939-től kezdve. Végül a Z 6 Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus elnökének iratait őrzi, amelyek New York-i, illetve genfi irodájában maradtak fenn (1936—1982). E világméretű anyagban található az egyes cionista világkongresszusok anyaga is. Jegyzőkönyveiket 1897-től kezdve kiadták, de ezek ma már könyvritkaságnak számítanak. A kongresszusi anyagból kiemeljük Rónay Jánosnak, a magyarországi cionista mozgalom megalapítójának az első kongresszuson mondott beszédét. Felszólalásában elismeréssel szólt a szabad magyar alkotmányról, de elítélte a soviniszta megnyilvánulásokat, beleértve az antiszemitizmust is, nehezményezte ugyanakkor, hogy szerinte a magyarosodás nem elég gyorsan halad. A második kongresszuson (Bázel 1898) a beszámoló 32 magyarországi csoportról adott számot. Á jeruzsálemi „Kolel Ungaria"-nak ekkor 980 lakója volt. Rónay János családi okokból történt visszavonulása után Bettelheim Samu lett a magyarországi cionista mozgalom szóvivője. Az 19Ö7-es hágai kongreszszuson beválasztották a kongresszusok között működő vezetőségbe. A hamburgi IX. kongresszuson (1909) nyolc magyarországi delegátus szerepelt. A beszámoló kiemelte a cionista sajtó megszületését. A kongresszuson részletesebben elemezték a magyarországi mozgalmat és nehezményezték bizonyos antiszemita tendenciák növekedését, valamint jelezték az asszimiláció előrehaladását. Jelentősebb mennyiségű anyag található az „Ahavath Cion" (A Magyar Cionista Szövetség irodája) című ügycsomóban (1904—190~5). (Z 1 —C I 5). Az 1906—191 l-es évekből hat ügycsomó tartalmazza a magyarországi cionista szövetségre vonatkozó iratokat (Z 2 —B I G 1—32). Itt találjuk többek között a szövetség alapszabályainak jóváhagyásáról szóló iratokat (1907), egy emlékiratot a magyar zsidóság helyzetéről, valamint egy beadványt a brüsszeli cionista kongresszushoz, amelyben szorgalmazzák egy kultúrintézmény alapítását Palesztinában. Feljegyzés készült Dávid Wolffsohn miniszterelnöki kihallgatásáról (1909), valamint a Mizráki szervezet kiválásáról a cionista szövetségből (1911). Megjegyzendő, hogy Dávid Wolffsohn 1908. december l-jén már kihallgatáson jelent meg gróf Andrássy Gyula belügyminiszternél. Ezen alkalomból ké57