Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Turbuly Éva: Adatok a megyei közigazgatás és tisztikar történetéhez a Nyugat-Dunántúlon a 16. század második felében és a 17. század első évtizedeiben / 23–33. o.

1555-ből egy, 1558-ból három, 1562 és 1580 között összesen hat közgyűlés anyaga maradt fenn, a nyolcvanas évekből évente átlagosan kettő-három, a kilencvenes évekből a törvényszékekkel együtt hat-tíz, 1598-ból tizenöt, 1601 februárja és 1608 között egy sem. Győrben a város török megszállásának (1594—98) „köszönhetően" teljesen kimaradtak az 1593 és 1607 közötti évek. A töröktől viszonylag védett Vasban is teljesen hiányoznak az 1595—1600 és az 1620—1631 közötti bejegyzések. A tisztviselők, elsősorban a hivatalos ügyiratokat őrző alispánok és jegyzők örököseitől több alkalommal vettek át köziratokat az utódok. 1618. október 28-án peleskei Eördögh Simon alispán jelentette, hogy a mostani jegyző tudtával átvette annak ágyban fekvő súlyos beteg elődjétől nyugta ellenében a Zalára vonatkozó hivatalos és peres iratokat, majd átadta őket Pathaky Jánosnak, aki pecsétjével bizonyította hiánytalanságukat. 1634. április 6-án a Töthössy Gábor néhai jegyzőnél maradt hivatalos és peres iratokat, nyugtákat nyolc irattartó zsákban vették át.

14 Az 1550. évi LXII. törvénycikk rendelte el, hogy minden megyének legyen pecsétje, amelyet a király adományoz. Mégis, a 18. századig általános szokás maradt, hogy a vezető tisztviselők saját pecsétjüket használták. Zalában a közgyűléseket kezdetben Kehidán és Kapornakon tartották, 1567től többnyire Egerszegen, a fent maradó esetekben Szentgróton. 1592 júniusában jegyezték be az első törvényszéket. Ezt követően a sedriákat területi felosztás szerint felváltva Szentgróton és Egerszegen tartották, itt többnyire a közgyűlést megelőző vagy követő napokon. 1617. január 18-án a színhely Alsólendva, mivel Egerszeget a török teljesen elpusztította és felégette. Az újjáépítés befejeztéig a törvényszékeket Bérbe, a gyűléseket Lövőre helyezték át. 1623. május l-jén olvashatjuk először, hogy a töröktől való rettegés miatt a közgyűlés és törvényszék helyét Egerszegről a Vas megyei Körmendre tették át, a másik törvényszék Szentgróton maradt. Ettől kezdve a 17. században a congregatiók többségét, szám szerint 109-et, Körmenden tartották. Néhány alkalommal Szentgróton, Lövőn, Sümegen, Rábahidvégen, Ölláron, Salomváron, Nemesapátiban gyűlt össze a nemesség.

15 Vasban Szombathelyen, néha Vépen, egyszer-egyszer Gencsen, Szőlősön, Acsádon, Meszlenben,

16 Győrben mindig a megyeszékhelyen tanácskoztak. Az utóbbi oka, hogy Székesfehérvár elfoglalását követően a megye nagy része mindvégig hódoltsági terület maradt. Sopronban a közgyűléseket Szentmiklóson, alkalmanként Csepregen, Cirákon, Űjkéren, Lózson és Ivánban tartották. A törvényszékeket felváltva Űjkéren és Németiben. A közgyűléseket ritkábban, többnyire havonta, a sedriákat gyakrabban, két hetente hívták össze. Vasban és Zalában a 16—17. században a közgyűlések lejegyzését tartották fontosabbnak, Sopronban az első jegyzőkönyv tanúsága szerint a törvényszékekét. Mivel azonban e kötet a mindenkori jegyzők által külön ívekre jegyzett fogalmazványok 18. században egybekötött, láthatóan hiányos gyűjteménye, Sopron esetében nehezebb a bevett közigazgatási gyakorlat rekonstruálása, mint Vasban és Zalában. A közgyűlések és törvényszékek említett aránya azonban mindegyik megye esetén valószínűsíthető. Fontos kérdés, kik vehettek részt a fenti összejöveteleken. A megyében lakos vagy birtokos nemesek. A jog egyben terhes kötelességet is jelentett a rossz utak és a még rosszabb közbiztonság világában. Évente többször ismétlődtek a részvételt szorgalmazó felszólítások, kemény büntetés, általában 12 forint kilátásba helyezésével, vagy éppen elrendelésével. 1617. november 15-én még a jogos indokkal távolmaradókat is az utak és hidak helyreállítására kötelezték.

17 Előfordult, hogy a fontosabb döntéseket a gyér látogatottság miatt a következő gyűlésre halasztották.

18 Megyeháza hiányában, amelyek építését csak az 1723. évi LXXV. te. rendelte el, s amely együtt járt az állandó megyeszékhelyek kialakulásával, a közgyűlések helyszíne" többnyire a várak nagyterme, vagy a 26