Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Bana József: A XI. Vas Megyei Levéltári Nap, 1994. április 25. / 104–105. o.

fontosabb tanulságokat, öt Feiszt György: Választás—tisztség—karrier a XVII —

XVIII. századi Szombathelyen című előadása követte. Rámutatott a mezővárosi autonómia egyik alapjának, a helyi önkormányzat megválasztásának tartalmi és formai elemeire, az eddig fel nem derített, illetve nem tisztázott körülményeire. A városi magisztrátus tagjainak önkormányzati szerepét vizsgálva konkrét példákon mutatta be a hivatali hierarchiában való elhelyezkedésüket. Külön és részletesen is tárgyalta a városbírók és a városi jegyzők szerepét, ténykedését. A bíróeskü elemzése során az előadó rámutatott a földesúri és a helyi hatalom viszonyára. Ezt követően Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követválasztások a reformkorban Vas megyében címmel tartott előadásában rövid áttekintést adott a reformkori megye feladatairól, szervezetéről és tisztségviselőiről. Részletesen szólt a választásra jogosultak körében bekövetkezett változásokról, és ismertette, hogy a tisztújításokon milyen formában, felkiáltással vagy egyenként nyílt szavazással voksoltak a vasi emberek. Az 1825 és 1843 között Vasban megtartott országgyűlési követválasztó közgyűlések eseményeit is ismertette. Külön szólt az utolsó rendi országgyűlésre delegált követek megválasztására 1847. október 18-ára összehívott Vas megyei közgyűlésről. Az előadó megemlítette, hogy a botrányos körülmények közepette „megválasztott" Vas megyei követek az országgyűlés során korántsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és szinte minden kérdésben a liberális ellenzéket támogatták. Lasics Judit: Szombathely város tanácsának és képviselő-testületének újraválasztása 1867-ben címmel tartotta meg előadását. Az 1848-as törvények alapján Szombathelyen a városi polgárok gyülekezete alakította meg a tanácsot és a képviselő-testületet 1867-ben. Megválasztása után alig egy hónappal a városbíró lemondott, és vita támadt arról, hogy a város szavazati joggal rendelkező polgárai vagy csak a képviselő-testületből és a tisztikarból álló közgyűlés válasszon-e új bírót. Bár a közgyűlés döntését többen is megóvták, végül a közgyűlés joga lett a tisztikar megújítása. Délután folytatódott az előadások sorozata. Először Timár István: Országgyűlési választások Vas megyében az 1930-as években című előadása hangzott el. Az előadó leszögezte, hogy 1931-ben Vas megyében a konzervatív, legitimista körök jelöltjei bizonyultak sikeresebbnek. Az 19*35. évi választásokon már a Gömbös-féle „reformirányzat" jelentős mértékben előretört. Az első titkos parlamenti választáson, 1939-ben Vas megyében a Magyar Élet Pártja hét, a Nyilaskeresztes Párt csak egy mandátumot szerzett. A délutáni második előadáson Rácskay Jenő: Szabad választás? — 1947 Vas megyében, a második világháborút követő évek tanulságait vonta le. Mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon az országos átlagtól eltérő eredmények születtek. A polgári pártokra leadott szavazatok mennyisége ugyanis 15% körüli értékben felülmúlta az országos átlagot. A polgári erők itt is szétforgácsolódtak. A Kisgazdapártból eltávolítottak részint a Demokrata Néppárt, illetve a MF Párt színeiben politizáltak tovább. A fordulat éve őket és a polgári demokráciát is elmosta. Legvégül Bariska István: „Kíválasztottak"-e a megválasztottak? Az 1990-es kőszegi választásokról tartotta meg előadását. Ismertette, hogy milyen szerkezetű társadalmat szüntetett meg Kőszegen az 1949—89 között hazánkban berendezkedett politikai rendszer, és milyet örökölt az 1990-es rendszerváltás. Elemezte az 1989—90-ben létrejött kőszegi pártok programját. Kimutatta, hogy a helyi társadalom konzervatív értékrendje és a bérből és fizetésből élők érdekmegnyilvánulásai hasonló döntéseket indukáltak. Ezért a Kereszténydemokrata Párt és az SZDSZ sikerét ugyanaz a helyi kisegzisztencia biztosította. Ha a nagysikerű előadások tanulságait kéne megvonni, csak a régi és ismert mondás jut az eszembe: „Nincs új a nap alatt." A rendszer és a politika változhat, de mi emberek, annál kevésbé. Bana József 105