Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Mikó Zsuzsa: Degré Alajos emlékülés Zalaegerszegen, 1994. május 18. / 106–107. o.

Degré Alajos emlékülés Zalaegerszegen 1994. május 18. A Degré Alajos Zalai Honismereti Alapítvány Kuratóriuma révén Degré Alajos születésének 85., halálának 10. évfordulója alkalmából emlékezhettek tanítványok és kollégák a jogtörténészre, egyetemi tanárra, levéltárosra. Az emlékülés Pálfi Dénes, Zala Megye Közgyűlésének elnöke megnyitó szavaival kezdte meg munkáját. A szubjektív hangú megemlékezések sorában elsőként Kállay István beszéde hangzott el „Degré Alajos a levéltáros és egyetemi tanár" címmel. Az előadó az életpálya azon szakaszát idézte fel, amikor Degré Alajos 1956-os szereplése miatt kénytelen volt „belső száműzetésbe" vonulni. A méltatlanul rárótt egy éves szolnoki tartózkodás után a zalaegerszegi levéltárban tulajdonképpen az egyszemélyes levéltár szerepét töltötte be. Ekkor készültek el olyan jelentős munkái, mint az „"Úriszéki peres eljárás a Dél-Dunántúlon a XVIII—

XIX. században", „Magyar bírósági szervezet és perjog története" c. levéltári szakmai továbbképzési jegyzet és Zala megye szempontjából kiemelkedően fontos helytörténeti munkái (Helytörténeti lexikon cédulái, Helytörténeti olvasókönyv). A méltatlan mellőzés után azonban nagy elégtételt jelentett számára, hogy az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszék jóvoltából egyetemi tanári címet kaphatott. Béli Gábor, a JPTE Jogtörténeti Tanszékének oktatója Degré Alajos hatására fordult a műszaki tudományok után a jogtörténet felé. A kari tanácsi jegyzőkönyvekre, a tanszéki irattárra támaszkodva vázolta fel Degré Alajosnak az 1949 és 1956 között a pécsi egyetemen végzett munkáját. Az emlékező nagy elismeréssel beszélt tanítómestere oktatási módszereiről és arról a nagy odafigyelésről, segítőkészségről, amellyel tanítványaival foglalkozott. Emellett tovább folytatta a gyámsági jogról szóló kutatásait, részt vett a jegyzet- és tankönyvvitákban. (1950-ben önálló jegyzetet írt az 1848-cal lezáruló alkotmánytörténeti korszakról.) Az 1957-es fegyelmi tárgyaláson örökre eltiltották az egyetemi katedrától. Csak il990-ben kerülhetett sor arra, hogy ezt a határozatot egyhangúlag és visszamenőleg megsemmisítsék. Degré Alajosról, mint a jogtörténet tanítómesteréről egy másik tanítványa, Balogh Elemér, a JATE tanársegéde beszélt. Ö Degré Alajost, mint a XVII— XIX. századi magyar büntetőjog történetének kiemelkedő művelőjét méltatta. Az 1950-es évek nagy jogtörténészi generációjaként mutatta be a Budapesten tevékenykedő Eckhart Ferencet, a szegedi Bónís Györgyöt és a Pécsett tanító Degré Alajost. Meleg szavakkal emlékezett mentorára Turbuly Éva is, aki már a Zala Megyei Levéltár levéltárnokaként találkozott Degré Alajossal. Az életrajzba ágyazott előadás Degré Alajos 1970-es évektől haláláig terjedő tudományszervező tevékenységére helyezte a hangsúlyt. Kiemelte a Bónis Györggyel együtt készített „Tanulmányok a magyar önkormányzatok múltjából" című kötetet, majd a Zalai Gyűjtemény 1974-től elindított sorozatszerkesztői munkáját. Felhívta a figyelmet arra az újszerű látásmódot tükröző munkára, amelyben Degré Alajos a reformkori követutasítások feldolgozásával egy új típusú forrás felhasználási lehetőségét mutatta be. Sokoldalú tevékenységéhez hozzátartozott a tudományos ülések szervezése, a több száz lektori vélemény elkészítése, a Száza106