Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Szilágyi Gáborné: Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok / 101–104. o.

feladata volt a föld, illetve vagyontárgy meglétének, majd sérelmes elvételének az igazolása. Ennek bizonyításában nyújtott nagy segítséget a levéltár, amiért külön köszönetét fejezte ki a levéltári dolgozóknak. Megemlített néhány körülményt, ami a Kárpótlási Hivatal munkáját, illetve a kárpótlást magát nehezítette. A tulajdonviszonyok megváltozásában óriási hordereje van a földárveréseknek. Jelenleg ez jelenti a hivatal legfontosabb feladatát. A megyében az eddig lezajlott 837 árverés során 37 000 ember szerzett tulajdont. Az új beadás során a megyében 40 000 kérvényt juttattak el a Kárrendezési Hivatalhoz. Hardicsai Béla a kárpótlás befejezését 1995 májusára prognosztizálta. Radics Kálmán, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatója korreferált Hardicsai Béla előadására. Beszámolt arról a nem kevés nehézségről, amivel a levéltár és annak dolgozói szembekerültek a kárpótlás megindulásakor. A HajdúBihar Megyei Levéltárban 1991 augusztusától indult a nagyobb mértékű adatszolgáltatás, és a levéltári dolgozók lelkiismeretességének, illetve jó anyagismeretének köszönhetően 85—90%-ban érdemben tudták a kérelmeket megválaszolni. 1991 óta kb. 15—20 000 kárpótlási kérvény esetében történt adatszolgáltatás. Ennek 75%-a földelvételre, 15%-a hadifogságra, „málenkij robotra" és 10%-a vállalkozásra vonatkozott. A kárpótlás kapcsán pozitívumként említette a központi költségvetéstől kapott támogatást, amiből a levéltár gépparkját sikerült fejleszteni. (Űj számítógépek, másológép, telefax stb.). A kárpótlás nélkül valószínűleg hasonló technikai színvonal eléréséhez több évre is szükség lett volna. Május 5-én délelőtt Balogh István nyugalmazott levéltárigazgató tartott előadást „Két választás Hajdú és Szatmár megyében" címmel. A résztvevők személyes élményekben gazdag, néhol megindító előadást hallhattak. Balogh István szemtanúként vett részt a választásokon. 1945-ben Szatmár megyében pártképviselőként, 47-ben pedig Hajdú megyében köztisztviselőként felügyelte a választások lebonyolítását. Beszélt az akkori emberek félelmeiről, kétségeiről. A Szatmár megyei állapotokra vonatkozóan megtudhattuk, hogy nagy volt az éhínség, sok embert elhurcoltak „málenkij robotra", s mindez a közhangulat meghatározásában nagy szerepet játszott. Szatmárban az 1945-ös választásokon 49 jelölt indult, és az országos eredményeknek megfelelően, döntő fölénnyel győzött a Független Kisgazda Párt. Összegzésül elmondta Balogh István, hogy a szavazás demokratikusnak volt tekinthető, és nem került sor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság beavatkozására. 1947-ben az előadó már mint Hajdú megye főispánja kísérte figyelemmel az eseményeket. A korábbihoz képest szűkítették a választók körét. A szavazást illetően emlékezett a „kék cédulákra", amellyel a kommunista párt képviselői Hajdú megyei választókerületekben is megpróbáltak manipulálni. A 47-es választást így minősítette: „Ez a választás már nem volt demokratikus, nem volt szabad és nem volt független. 1947-től kezdve nincs választás, csak szavazás." Délután egyszerre két esemény is zajlott. Ekkor került sor a „Kossuth, 1848—49 és Debrecen" című kamarakiállítás megnyitójára a Tóth Árpád Gimnáziumban, melyet Szendiné Orvos Erzsébet, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár levéltárosa tartott meg. A kamarakiállítás igyekezett a levéltárban fellelhető iratok, dokumentumok segítségével Kossuth és a város kapcsolatát bemutatni, illetve itt-tartózkodásának rövid, ám eseményekben bővelkedő napjait nyomon követni. Ugyanebben az időben Hajdúböszörményben Mónus Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárának igazgatója ismertette a hajdú városi iskolaszékek történetét. A téma aktualitása nem kérdő jelezhető meg, hiszen napjainkban újra alakulnak az iskola életét támogató, avagy hátráltató iskolaszékek. Mónus Imre a Hajdúdorogi, Hajdúnánási és Hajdúböször103