Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Szilágyi Gáborné: Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok / 101–104. o.

megyei iratokra és Bihar megyei települések történetének kutatására is fordítsanak figyelmet a levéltári munkatársak és kutatók. A megnyitó után az első előadást A magyar levéltárak helyzete címmel Molnár József, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője tartotta. Először rövid áttekintést adott a levéltárak korábbi funkciójáról és helyzetéről. Nálunk tulajdonképpen a kárpótlás tolta az érdeklődés előterébe a levéltárak munkáját, mert korábban igencsak perifériára szorult területe volt ez a magyar művelődésügynek. Milyen új kihívásokkal kerültek szembe a levéltárak korábbi funkcióik teljesítése során? Válaszában a kárpótlás kapcsán felmerülő nagyszámú adatszolgáltatást emelte ki, majd a jogutód nélkül megszűnő szervek anyagának, illetőleg a külön kezelt (MSZMP, egyházi stb.) iratoknak az átvételét és a levéltári anyagba történő integrálását említette. Molnár József az elmúlt négy év legnagyobb eredményének tartotta, hogy a megszaporodott feladatokat kevés létszámmal is zökkenőmentesen tudják ellátni a levéltárak. A kárpótlás kapcsán a levéltári dolgozók jól vizsgáztak emberségből, és bizonyították kitűnő anyagismeretüket, melyet az a tény is alátámasztott, hogy e törvények hatályba lépése óta a levéltárak kb. 200 000 ügyiratot érdemben elintéztek. A kárpótlás miatt a levéltári munka korábbi arányai felborultak, hagyományos tevékenységei némiképp háttérbe szorultak, de szerencsére nem álltak meg. Bizonyítják ezt a megjelenő évkönyvek és tudományos publikációk. Nagy gondként említette a levéltárakat sújtó raktárhiányt, melynek következtében nehezen vagy egyáltalán nem tudnak eleget tenni a jogszabályban előírt anyagátvételi kötelezettségeiknek. A nehézségek ellenére közel 40 000 iratfolyóméter anyagot vettek át az önkormányzati levéltárak. Külön kiemelte, hogy a mostoha körülmények ellenére a levéltárak hibájából iratanyag nem pusztult el. Végül megemlítette az új levéltári törvény elfogadásának a szükségességét, amely jobban alkalmazkodik majd a megváltozott jogszabályi környezethez, illetve levéltári feladatokhoz. Következő nap Gazdag István nyugalmazott levéltárigazgató tartott előadást a „Hajdú-Bihar megyei levéltári évkönyv 20 kötete" címmel. Az első kötet 1974-ben jelenhetett meg Komoróczy György és Gazdag István kezdeményezésére. Az évkönyvekben elsősorban a levéltár munkatársai, illetve a megyében élő kutatók publikálnak. A kötetek a megye tudományos életének szerves részei az 1979 óta megjelenő Forráskiadványokkal együtt. Előadásában Gazdag István részletesen értékelte és elemezte az évkönyvben eddig megjelent cikkeket téma és kutatott korszak szerint. Az évkönyvek fogadtatása kedvezőnek tekinthető, bár főleg szakmai körökben ismertek. A Hajdú-Bihari Napló, illetve a Levéltári Szemle is közölt róluk recenziókat. Az olvasók tábora a helytörténeti kutatás eredményeire kíváncsi „laikusok" körében is mind nagyobb. Mindez alátámasztja az évkönyv megjelenésének létjogosultságát. Korreferátumában Bényei Miklós, a megyei könyvtár főmunkatársa sajátos, hézagpótló kiadványnak minősítette az évkönyveket a Hajdú-Bihar megyei kiadványok sorában. Egyértelműen tudományos kiadványnak tartja, bár a tanulmányok színvonala változó, ami a szerzői gárda nagy számából adódik. Az évkönyvek érdemeként hozta fel Bényei Miklós, hogy figyelembe veszi a könyvhasználói elvárásokat, rendelkezik bibliográfiával és mutatóval. Délután került sor Hardicsai Bélának, a Hajdú-Bihar Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetőjének előadására „Kárpótlás és levéltár" címmel. Előadásában rövid áttekintést adott a hatályba lépett kárpótlási törvényekről és arról, hogy a megyében hány beadvány keletkezett, összesen 55 404 kérvényt tartanak nyilván a Kárrendezési Hivatalnál. Ezzel az országban a negyedik helyen állnak. A beadványok nagy része, 94%-a föld-elvételre, 4%-a házállamosításra vonatkozik, és mintegy 2%-a vagyoni kárpótlás. A hivatal legfontosabb 102