Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Breinich Gábor: Az együttműködés esélye: az ICA/SMA konferenciája Budapesten, 1994. május 29–június 2. / 96–101. o.

tében reális megoldásként a tartalom más adathordozóra való áttételét javasolta. A levéltárakban alkalmazott adathordozók körében az elektronikus adattárolók azok, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés és amelyek körül a legnagyobb a bizonytalanság is. Amália Raceva (Szófia) a bolgár helyzetet ismertetve még csak a számítógépes nyilvántartás kezdeti lépéseiről számolt be, Cayetano Cornel (Cartagena) írásban megküldött előadásában már az elektronikus adatfeldolgozással előállított dokumentumok hozzáférési lehetőségeiről, a szoftverkészítésnél a levéltárosi szaktudás feltétlen bevonásának szükségességéről értekezett. Az a kérdés, hogy melyik számítástechnikai adathordozó lesz az elkövetkező időszak meghatározója, ez alkalommal is megválaszolatlan maradt, a jelenlegi fejlődési ütem mellett erre úgy tűnik egy ideig még várnunk kell. Péter Csendes (Bécs) előadásában áttekintést nyújtott a hetvenes évektől megindult elektronikus adatfeldolgozási munkálatokról, a már kifejlesztett speciális programokról, és felvetette a közigazgatásban is tért nyerő elektronikus irodák, adatbankok létrejöttéből következő új levéltárosi megközelítések szükségességét. Gunnar Urtegaard (Hermansverk) egy fiatal norvég levéltár számítógépes alapon működő adatbankjának működéséről számolt be. Előadása már nem a jövőbeni lehetőségeket, hanem a jelenlegi technika által biztosított megoldásokat ismertette. Megoldották az anyakönyvi és népszámlálási adatok feldolgozását, képi és zenei anyagok archiválását a viszonylag olcsóbbnak számító CD-lemezek segítségével, mindezt pedig oly módon, hogy szolgáltatásaikat személyi számítógép segítségével, hálózati úton is igénybe lehessen venni. Péter Klasinc (Maribor) az ideális levéltárépületről és az ott alkalmazott technikai berendezésekről tartott előadást, Jan van der Broek (Groningen) pedig saját tapasztalatait ismertette egy új épület építésével kapcsolatban. Beszámolt az építtető és a tervező elképzelései között őrlődő levéltáros dilemmáiról, s arról, hogy a túlságosan nagyra tervezett épületet más kulturális intézménnyel való összeköltözéssel sikerült kihasználni, s a költségeket optimalizálni. (A magyar hallgatók empatikus képességei ez alkalommal csődöt mondtak...) A tanácskozás a továbbiakban a levéltárakban folyó történeti kutatásokkal foglalkozott. Varga László (Budapest) főreferátumában áttekintette a levéltári iratanyag kutatási problematikáját, az adatvédelem, a személyiséghez fűződő jogok értelmezésének ellentmondásos magyarországi gyakorlatát, a felhasználói korlátozások elavult és tarthatatlan szabályozását, valamint az iratok zárolásának kérdéskörét. Felvetette a több évtizedig nyilvánosság nélkül zajló közélet következtében előálló speciális helyzetet, amelynek következtében a nyugati szabályozásoktól eltérő megoldásokat kell keresni a jogos társadalmi igények kielégítésére. Róbert Zink (Bamberg) a németországi viszonyok ismertetésekor a hetvenes-nyolcvanas évek törvényi szabályozásának szellemét idézte: az egyén jogát a róla szóló információk megszerzése, valamint a személyiségi jogait érintő adatok védelme tekintetében. E szigorú törvényi szabályozásnak a gyakorlatban némiképpen ellentmondani látszanak az alkotmánynak a tudományos kutatás szabadságát biztosító rendelkezései. Ezt az ellentmondást azonban sikeresen oldották fel a nyolcvanas évek második felétől születő levéltári törvények, mind szövetségi, mind tartományi szinten. A kutatási korlátozások pontos időbeni meghatározása mellett a jelenkori kutatások számára tudományos érdekből lehetőség van rövidítések megállapítására is, szigorú feltételek mellett, amelyek az anonimitást biztosítják. Azonban emellett vannak olyan iratok, ame99