Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Breinich Gábor: Az együttműködés esélye: az ICA/SMA konferenciája Budapesten, 1994. május 29–június 2. / 96–101. o.

lyekben, pl. szociális helyzetre vonatkozó adatok, vagy adózással kapcsolatos anyagok, azonban ilyen jellegű rövidítésre nincsen törvényes lehetőség. Ginette Noel (Québec) a tudományos kutatás és az ügyviteli érdekből történő kutatás eljárásairól számolt be a saját gyakorlatuk alapján. Alekszej Ki~ szeljov (Moszkva) az iratok értékelése és selejtezési kérdései címmel tartott előadásában a szovjet források jelentőségének ismeretében nagy vonalakban tájékoztatott a moszkvai archívumokban végzett munka volumenéről. Az „élő" levéltári anyaggal kapcsolatos eljárásról tájékoztatott Jozef Kazimiersky (Varsó), Henrik D. Gautier (Koppenhága), André Vandewalle (Brugge) és Zohar Aloufi (Haifa). Az előadásokból kiderült, hogy az iratanyag gyűjtése és kezelése során különbséget tesznek a közigazgatási és a magánlevéltári anyagok között. Utóbbi esetében a kezeléssel és kutatással kapcsolatban több korlátozással kell számolniuk. Ezért fontos a magánlevéltári iratok átvételekor a feltételeket egyértelműen tisztázni. A közigazgatás felső szintjein tevékenykedő vezetők magánlevéltári jelleggel kezelt irataival kapcsolatban elhangzott, hogy a gyenge levéltári alkupozíció ellensúlyozására szeretnék elérni azok közirattá minősítését. A városi levéltár és a várostörténet-írás kapcsolatáról, valamint jelentőségéről tartott előadást Turbuly Éva (Sopron). A kitűnő történész-levéltáros Házy Jenő munkásságának tükrében mutatta be a várostörténet-írás és forráskiadás egyik tiszteletre méltó teljesítményét és a mai törekvéseket. A münsteri Norbert Reinmann Turbuly Éva álláspontját messzemenően támogatva hangsúlyozta a hely történetírás jelentőségét mind a levéltár, mind a városok életében. Isabelle Rambaud (Marseille) a levéltári kiállítások, a „public relation" tevékenység terén szerzett tapasztalatairól tájékoztatta a résztvevőket. Az előadás-sorozatot követően került sor az ICA/SMA közgyűlésére, melynek során meghallgatták és elfogadták az 1990—1994 közötti programról szóló beszámolót. Döntöttek arról, hogy a következő kongresszus 1996-ban Pekingben lesz, s a szekció vezetőségébe egy kínai és egy közép-kelet-európai tagot fognak kooptálni. A kongresszus munkájáról folyó vitában a résztvevők úgy ítélték meg, hogy a plenáris üléseken zajló munka kevéssé hatékony, s javasolták, hogy a következőkben bontsák szekciókra a tanácskozást. Ennek kapcsán felmerült, hogy a nyelvi nehézségek áthidalására akár nyelvi tagozódás szerinti szakértői csoportokban is folyhatna a konzultáció. Egy, a jobbára az általánosságok szintjén mozgó előadásokkal elégedetlen hozzászóló pikírt módon azt is felvetette, hogy talán célszerűbb lenne egy elektronikus konferenciát rendezni számítógépes hálózat segítségével, szakmai csoportok szerint. A vita során a Kelet és a Nyugat kapcsolatfelvételének ünnepélyes méltatása mellett a valós problémák kerültek előtérbe. Felvetődött, hogy a szándékok ellenére még nem történt meg a hatékonyan működő kapcsolatok kialakítása, az információk nehezen vagy egyáltalán nem jutnak el az egyes levéltárakhoz. A „Kelet" oldaláról elhangzott, hogy a sok pénzt felemésztő nagy konferenciák szervezése és a didaktikus alapelvek hangoztatása helyett inkább kétoldalú konzultációkra lenne szükség, ahol a konkrét kérdéseket részletesen is meg lehetne tárgyalni. Az első stádium, a kapcsolatfelvétel megtörténte után gyakorlatias program kellene. Szükség lenne a levéltárosok továbbképzésére, a nyelvi nehézségek oldására, az információs anyagok cseréjére, az utazás anyagi lehetőségeinek megteremtésére. A kapcsolatokat nem a hivatalos szervek szintjén, hanem közvetlenül egymás között kellene tartani. A „Nyugat" oldalán felvetették, hogy a másik féltől gyakran nem kapnak választ megkereséseikre, olykor még a személyes kontaktus felvétele után sem, 100