Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - HÍREK - Breinich Gábor: Az együttműködés esélye: az ICA/SMA konferenciája Budapesten, 1994. május 29–június 2. / 96–101. o.

sekor kitért a személyi kérdésekben mindenütt jelenlévő pályázati rendszer hatásaira, másrészt beszámolt arról, hogy jelenleg már a levéltárak által nyújtott szolgáltatás minőségét tekintik igazi értékmérőnek tevékenységük megítélésében. A Brit Levéltáros Egyesület által megállapított standard mérőlistán a hatékonyságot mérő pontok között a Hagyományos mutatók mellett fontos szerephez jut a felhasználói elégedettség vizsgálata is. Ramon Alberch Fugueras (Barcelona) az önkormányzatok és a levéltárak szorosabb kapcsolatainak ápolására hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az európai levéltári hagyományokat az irattári problémák megoldásában való intenzívebb közreműködésben, amelynek során felértékelődik a levéltárak szerepe az önkormányzatok életében. Hasonlóképpen a közigazgatás és levéltárak kapcsolatrendszeréről, az optimális állapotokról fejtette ki nézeteit Juhani Lomu (Helsinki). Svanhildur Bogadottir (Reykjavik) az izlandi viszonyokról nyújtott áttekintést, megemlítve a levéltáros képzés problémáit. A levéltár-elméleti problémák témakörében elhangzottakat Wolfgang Löhr (Mönchengladbach) fejtegetéseivel lehetne összegezni. Ö fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az egyes országok eltérő közigazgatási hagyományait feltétlenül figyelembe kell venni, s csak a saját nemzeti adottságok bázisán lehet jól működő rendszert kiépíteni. Áttekintve a helyhatósági levéltárak működését a közigazgatási iratanyag sorsának kontrollálása szempontjából, megállapította, hogy decentralizált iratkezelési rendszer mellett nehéz azt ellenőrizni, nagy a veszélye az iratok elkallódásának, megsemmisítésének. Bár a levéltárak igyekeznek az akták kezelésébe minél korábban beavatkozni, mégis a megfelelő időben le nem adott iratok átvétele esetén olyan torlódás, iratmegsemmisülés történhet, amit a hazai gyakorlatból valamennyien jól ismerünk. Feltette az eretnek kérdést: mennyire van szüksége a közigazgatásnak a levéltárakra? A német bírósági gyakorlatból merített egyik megfogalmazás szerint a levéltár a régi akták őrzési helye. E megfogalmazásban a jogi vagy történettudományi szempontokról már nem esik szó, s el kell gondolkozni azon, hogy mi lehet az a szerepkör, amelyet a levéltárak szerencsésen betölthetnek. A válasza: A levéltár a közigazgatás hibáinak ismerője, az apparátus számára igen hasznos elemzések készítésére is alkalmas intézmény. Ebben a roppant kényes szerepkörben lojális, de megvesztegethetetlen, méltányos bírálóként töltheti be funkcióját. Megteremtheti, vagy megerősítheti a kapcsolatot a nyilvánosság és a közigazgatás között. Továbbá igen fontos szerepe lehet a helyi, városi, regionális öntudat alakítójaként. A tanácskozás következő nagy témaköre a levéltárak technikai problémáit ölelte fel. Ion Vitán (Bukarest) a levéltári anyagok konzerválásának é* restaurálásának kérdéseiről tartott főreferátumában általános iratvédelmi alapelveket sorolt fel, s az alkalmazott eljárásoknál a reverzibilitás fontosságát hangsúlyozta. A korreferátumot tartó Jonathan Rhys-Lewis (Reading), aki a brit Levéltári Konzerválás! Szakbizottság elnöke az előzőekben általánosságban megfogalmazottakat pontos megfogalmazásban, minden szakterületre kiterjedően tárgyalta. A „mesterség a művészet határán" megfogalmazástól a prezerváció taglalásáig teljes áttekintést nyújtott a szakma jelenlegi helyzetéről. Kevesellte a technikai munkatársak szakmai tapasztalatcseréjének lehetőségeit, ami akadályozza a továbblépést, és nem segíti elő az általa fontosnak tartott professzionális identitás tudat kialakulását. Jeanne Marié Dureau (Lyon) írásban elküldött előadásában ennek a témakörnek pénzügyi vonatkozásait elemezte, végiggondolva azokat a kihatásokat, amelyek logikusan következnek a levéltárak gazdasági helyzetéből. A romló fizikai állagú iratanyag tömeges restaurálására valóságos esélyt nem látva, a legveszélyeztetettebb, vagy a leggyakrabban kutatott anyagok ese98