Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Purcsi Barna Gyula: Közel a múlt. Tanulmányok a XIX. és a XX. század történetéből. Sic itur ad astra. 1993. 2–4. szám. Bp., 1993 / 89–93. o.

Közel a múlt. Tanulmányok a XIX. és a XX. század történelméből 1993. 2—4. szám Sic itur ad astra. Fiatal történészek folyóirata. Az ELTE BTK történészhallgatóinak és a Magyar Történészhallgatók Egyesületének kiadványa. Budapest, 1993. Az ELTE történészhallgatóinak s a Magyar Történészhallgatók Egyesületének folyóirata, a „Sic itur ad astra" „Közel a múlt" címmel közöl tanulmányokat a XIX. és XX. század történelméből. (Megjelenik a Soros Alapítvány támogatásával.) A tanulmányok három, jól elkülönülő csoportba szerkesztve nagyjából a történeti antropológia, szociológia-társadalomtörténet, s a politikatörténet körében vizsgálják a magyarországi és európai közel- és félmúltat. A politikatörténeti tanulmányok sorából úgy véljük, kiemelkedik mind témájában, mind alaposságában Horváth László Béla: „Hóman Bálint utolsó évei" c. „forráskiadványa" (ahogy Szőcs Gábor bevezetőjében nevezi), mely valóban a legkitűnőbb forráskiadványhoz hasonlóan kezeli, hagyja beszélni a forrásokat, de nincs kétségünk, hogy amit olvasunk nem más, mint oly bőséggel adatolt tanulmány, hogy forráskiadványként is használható. Szabad-e egy történésznek politizálnia? — teszi fel a kérdést a bevezetőben Szőcs Gábor. A munka választ ad erre a kérdésre. Kinek szabad egyáltalán politizálnia a XX. században? — tesszük fel a kérdést mi, olvasók végigkövetve mindazt, amit Hómannak élete utolsó éveiben meg kellett élnie életének téves döntéseiért, a németorientáció, a miniszterség vállalása, a háború megszavazása, s a Képviselőházzal Sopronba való menekülése következményeként. Valóban háborús főbűnös, népellenes „fasiszta kultúrhóhér" volt-e, mint a korabeli sajtó írja — amelynek sajátos hangulatát is kiválóan érzékelhetjük e „forráskiadványban" vagy netán eszköz, akinek tudományos hírneve, miniszteri és képviselői pozíciója alkalmas volt arra, hogy a politikai rendőrség, a népügyészség, s a népbíróság példát statuáljon? Politikai, emberi lépései valóban összhangban állottak-e a büntetéssel, mely azonos volt a börtönben történő módszeres elpusztításával? Ezt is megtudhatjuk e tanulmányból. S még egy érdekes momentum. E munka — mint a bevezetőből megtudjuk — csaknem egy évtizede elkészült, s megjelent: 1993ban (!). Szabad-e hát Magyarországon politikatörténettel és a történettudomány történetével foglalkozni? Noha a folyóirat második, társadalomtudományi közelítésű részében igen értékes s színvonalas tanulmányokkal találkozhatunk (többek között Szőcs Lászíónak a thatcherizmussal foglalkozó munkáját olvasván pl. különös erővel világosodik meg e pragmatikus gazdaságpolitika számtalan elemének jelenléte a mai magyar társadalomban, de igen érdekes a századforduló bécsi és budapesti zsidósága lakóhelyi és társadalmi rétegeződésbeli vizsgálata Holbok Sándor tollából), mégis, úgy gondoljuk, érdemes kiemelten ismertetni a folyóirat első részében csoportosuló írásokat, melyek több nagy nemzeti mártírhősünk halálával s temetésükkel vagy újratemetéseikkel foglalkoznak. A szerzők (s a szerkesztés) láthatóan megragadja a téma aktualitását, mó89