Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Kisfaludy Katalin: Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. Kecskemét, 1993 / 84–85. o.

Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945—1948 között Kiadó: A Bács-Kiskun Megyei önkormányzat Levéltára. Kecskemét, 1993. 221. pag. Hosszú évek, csaknem egy évtized óta egészen közelről kísérhetem figyelemmel Tóth Ágnes — a szó igazán jó értelemben vett — makacs és elszánt erőfeszítését, hogy fényt derítsen a közelmúlt magyar történetének egyik eddig gyakran tendenciózus megközelítéssel tárgyalt korszakára. A könyv, amely a „Telepítések Magyarországon 1945—1948 között" címet viseli nem csak amiatt fontos munka, mert méltóképpen tükrözi, mintegy megkoronázza szerzője huzamos erőfeszítéseit, hanem azért, mert indulatoktól mentesen és nem utolsósorban primer levéltári források alapján íródott. Ami a könyv legfeltűnőbb erénye, hogy Tóth Ágnes önmagában véve is hatalmas mennyiségű levéltári forrást, eddig kiaknázatlan irategyüttest vizsgált meg, hasznosított, elemzett, miközben a mérvadó kutatás eredményeit sem hagyta figyelmen kívül. Forrásait levéltároshoz méltó pontossággal, szakértelemmel, a lehető legkorrektebb módon kezelte. Éppen emiatt, tehát a forráselemzés és -kritika profi módon történt alkalmazása következtében logikusak a következtetések, meggyőzőek az általa megfigyelt összefüggések. A mondanivaló jól, arányosan szerkesztett és egymásra épülő fejezetekben került az olvasó elé. Számomra a könyv mondanivalója és végső konklúziója is felettébb szimpatikus. A magyarországi „népvándoroltatás" egy, a velejéig romlott, mondhatni erkölcstelen politika „végterméke", amely mást nem látott maga előtt célként, mint embermilliók megfélemlítését, embertársai megtiprását, megsemmisítését. A magyarországi telepítések története Sztálin beteg gondolatai megvalósulásának története: alázd meg, tedd földönfutóvá, semmisítsd meg, így biztosan ura és parancsolója lehetsz a megmar adottaknak. Ahhoz, hogy ezekből a gondolatokból valóság és történelem lehessen, „megfelelő" körülmények kellettek, elsősorban a nagyhatalmak hallgatólagos támogatása és a helybéli kiszolgálók, főképpen az MKP vezetés, mely Moszkvában szívta magába az elrettentés tudományát. Különösen figyelemre méltó, mert a legmesszebbmenőkig logikus, hogy a könyv ki- és betelepítési akciókat, a lakosságcsere eseményeit, történéseit egységükben, mint egy folyamat részeit tárgyalja. Feltárja az események valódi okait, az elképzelések, pártokhoz köthető, politikai-eszmei-gazdasági vonatkozású meggondolásait, a ki-be-áttelepítések menetét, az e célból létrehozott szervezeteket, azok hatáskörét, és nem utolsósorban a törvénytelenségek sorozatát, melyeket egy tőről, az eleve hibás alapállásból gyökereztet. A hibás alapállás pedig egy nép vagy népcsoport kollektív bűnösségének elfogadása, amely így a 84