Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1–2. Bp., 1992–1993 / 79–83. o.

ségével, stabilitásával..." (76) Domokos József legfelsőbb bírósági elnök tájékoztatja Marosán Györgyöt, az MSZMP PB tagját, hogy a Legfelsőbb Bíróság 10 bírája lemondott, mert nem akar a gyorsított bűnvádi eljárásban részt venni. Három hadbíró megtagadta a rögtönbíráskodásban való részvételt, lemondtak állásukról. Többen nyugdíjba mentek. Végül 22 bíró hagyta el a bíróságot, az ítélkező bírók 43%-a. Több országos értekezletre került sor 1957 elején. Nezvál Ferenc 1957. február 15-én nyitotta meg az országos bírósági, vezetői értkezletet, a feladatokat a következőkben határozta meg: helyes politikai tájékozódás, gyors, kemény és könyörtelen bíráskodás a szocialista törvényesség legszigorúbb betartása mellett. Domokos József március 28-án az országos bírói értekezletet nyitotta meg és a következőkre biztatta a résztvevőket: „Tanuljunk egy kis osztály harcot a fasizmus igazságszolgáltatásától." A BM tervezetet készített „Az ellenforradalom vezető erői elleni harc további feladatai" címmel 1957. május 15-én. Ebben meghatározták az ellenforradalom elleni harc hatékonyabb szervezésének és kiszélesítésének a feladatait. A befejező dokumentumok egyike a Mansfeld Péter kivégzéséről készített jegyzőkönyv. Az elítélt 11 nappal múlt 18 éves, amikor a kivégzése megtörtént. A második kötet 896 oldalon 110 dokumentumot közöl. A szerkesztők nagyobb figyelmet fordítottak a szakirodalom felhasználására a jegyzetekben. Emeli a kötet értékét a mutató és az életutak kötet végén való közlése. Megjegyzem, hogy más szerkesztési koncepcióval a kötet talán áttekinthetőbb lehetne. Az első két kötet 5—6 1945 előtti dokumentummal kezdődik, és ezután 1945-től következnek a források. Nem tudom, hogy milyen célt szolgál ez a szerkezet. Egyértelműbb lenne a sorozat, ha „Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1945—1989" címet viselné. Az első és a második kötet 1882, illetve 1924-el indít, így párhuzamosan jelennek meg azonos időből — esetenként azonos témából, ugyanazon személyre vonatkoztatva — dokumentumok. Talán ki lehetett volna alakítani egy-egy kötet elkülönített korszakait. Így nem lenne a kötetek között — időben, vagy témában — átfedés. Hangsúlyozom, hogy nem tartalmi, hanem szerkesztési gondjaim vannak. Gazdag István 83