Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Pohl, Manfred: Levéltár és vállalat: önfenntartás a piacgazdaságban / 45–56. o.

keivel, mint pl. a multimédiális enciklopédiákkal. Az információipar még csak fejlődésének kezdeténél tart. Vajon hol lesz mindebben a vállalattörténet helye? Saját kezdeményezések nélkül nem érhetők el eredmények. Éppen itt jönnek létre olyan információs készletek vagy információs láncok, amelyek sokáig, de elsősorban a következő nemzedékek számára különleges történeti értéket jelent­hetnek mint üzletpolitikai vagy mint ügyfélszolgálati információk. Ezekből a megfontolásokból néhány új nézőpont adódik a történeti infor­mációkezelés számára. Ez egyrészt a technikai források növekvő szervezeti és igazgatási jelentőségét fokozza, valamint a történeti információs világpiacra való nyitást jelenti (internacionalizálódás). Mindez változtatható történeti infor­mációkezelést követel és együttműködést más történeti információs központok­kal, így pl. a könyvtárak on-line rendszereivel. Világosan megrajzolhatók azok az irányvonalak, melyek a történeti információs központ számos területén szóba jöhetnek: 11 — a személyi számítógép és a munkahelyi számítógépek növekvő alkal­mazása ; — nyilvános kommunikációs hálózatok használata a különböző rendszerek összekapcsolódása formájában; — olcsó tömeges adattárolók alkalmazása (pl. CD-lemez); — telefaxszolgálat. A tervek, elképzelések megvalósítása számos tényezőtől függ, amelyek meg­oldása hosszadalmas, de kis lépésekben mégis meg kell kezdeni. Egyre több az olyan információs szükséglet, amely a személyi számítógép segítségével gombnyomásra pillanatok alatt igény be vehető. A monitoron meg­jelenő áttekinthető szövegek grafikus ábrázolásokkal minden felmerülő kér­désre, akár a történetiekre is, választ adnak. A nagy teljesítményű személyi számítógépek lehetővé teszik a vezetői információs rendszer és a legmagasabb szintű adminisztratív információs rendszer kiépítését is. Az üzem gazdálkodásá­nak szerkezete átlátható lesz, és az automatikus figyelmeztető jelek korán ki­mutatják a veszélyes tendenciákat. A történeti információs központnak tudnia kell kezelni ezeket a rendszereket és adatokat. A jövőorientált történeti infor^ mációs központok történeti alapjait ezek képzik. A klasszikus levéltári adato­kat is ezekbe a rendszerekbe kell beépíteni. Az analitikus összehasonlító tanul­mányok kerülnek előtérbe, az egyszerű leíró tanulmányok visszaszorulnak. Mindezekből egy új „vállalattörténeti információs rendszer" („new business his­torical information-system") és az üzemtörténészek új nemzedéke fejlődik ki. Olyan történeti információkezelés a cél, amelyik a szükséges történeti ada­tokat gyorsan és napra készen szállítja. Ehhez megfelelően képzett személyekre van szükség. Egy történészeknek rendezett két hetes „bevezetés az elektronikus adatfeldolgozásba" tanfolyam nem alkalmas történeti információ kezelők kép­zésére. A munkatársak munkájukkal, képességeikkel és az új rendszerek elfo­gadásával segíthetik a történeti információ kezelés sikeres működését. Egyvalami már ma világosan látszik: azok az archívumok, amelyek tíz éven belül az információ kezelés ismertetett rendszerét nem építik ki, úgy fognak feladataik előtt állni, mint ma az írástudatlanok. A vállalattörténet és a vállalati arculatjormálás kapcsolata A vállalattörténet szerves részét képezi a vállalat arculatformáló tevékenysé­gének. Egyúttal önmagában is arculatformáló tevékenység. Az arculatformá­lás eredményei éppúgy kevéssé mérhetőek, mint a történeti információk köz­vetlen haszna, ahogy ezt már gyakran kifejtették. Ezzel szemben a marketing­52

Next

/
Thumbnails
Contents