Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Pohl, Manfred: Levéltár és vállalat: önfenntartás a piacgazdaságban / 45–56. o.

pen sem ajánlatos történészképzés magiszteri vagy doktori vizsgával és utána levéltárosiskolai képzés. Lényeges még, hogy mielőtt a jelölt a történeti információs központban munkába áll, mint az egyetemet végzettek nagy része (pl. közgazdászok vagy jogászok), járja végig gyakornokként a vállalat többi osztályát. Ez annál fontosabb, mivel épp a történeti információs központnak kell igazán ismernie a vállalat szerkezetét. Akik életcéljuknak választották a történeti információs központban való tevékenységet, személyiségük is fontos szerepet játszik. Ameddig a történeti információs központ munkatársait a „hagyományos levéltáros" imázsa bűvöli el, addig nem érhetik el a többi szolgáltató osztállyal (közvélemény-formálási osztály, marketingosztály vagy közgazdasági osztály) való azonos jogállást. Egy vállalaton belül csak akkor érhető el megfelelő helyzet, ha a történeti információs központnak kvalifikált, jövőorientált, a vállalat szerkezetéhez, elképzeléseihez igazodó munkatársai vannak. Névváltozás vagy új célok meghatározása nem garancia arra, hogy az üzemtörténészről kialakult kép a vállalaton belül döntően megváltozzék. A történeti információs központ említett szerkezeti felépítése ellen lényeges érv lesz, hogy olyan személyi háttér szükséges hozzá, amelyet a legtöbb vállalat nem képes és nem is akar biztosítani. Egy közepes nagyságú vállalatnál, amely csupán egy munkatársat foglalkoztat a történeti információs gyűjtemény kezelésére és a szolgáltató feladatokra, a súlypontok eltolódhatnak. Ha történeti információk gyűjtésére helyeznek súlyt, akkor a munkatárs lényegében csak azzal foglalkozik, hogy összegyűjtse és feldolgozza az elsődleges, másodlagos és az üzletpolitikai információkat. Csak ritkán jut el odáig, hogy ezekből az információkból átfogó kínálatot állítson össze. Így a történeti információs központ „zárt, házi archívum" marad. Ha a vállalkozás a történeti információk aktív kínálatára helyezi a súlyt, akkor az információgyűjtés szenved hátrányt. Semmi esetre sem lehet a történeti információs központ munkatársa elégedett azzal, hogy csupán passzívan kezeli a történeti információs gyűjteményt és várakozik, amíg az üzletvezetés vagy más osztályok munkatársai történeti információkat kérnek tőle. Ez esetben munkáját igen gyorsan elfelejtik. A leírt elképzelések megvalósításához elméletileg akkor nyílik széles körű lehetőség, ha a történeti információs központban két vagy több munkatársat foglalkoztatnak. Illúzió lenne azonban és rosszul értelmezett eufóriának felelne meg, ha az aktív szolgáltatási tevékenységet végző történeti információs központban mint szükséges, többé nem nélkülözhető osztályt látnánk. A történeti információs központ jövőbeni szerepét úgy kell meghatározni, hogy helyzete más, fontos osztályokéhoz hasonuljon, s a vállalatvezetés és a meghatározó osztályok elismerjék a történeti információk jelentőségét, bevonva azokat elképzeléseikbe, terveikbe. A történeti információkezelés mint az piacszervezés és a gazdasági szabályozás jeltétele A vállalatoknál szükséges és hasznos információkon belül a történeti információk kicsiny, de értékes és exkluzív részt képeznek, éppen azt, amivel egy vállalat a többitől kívül-belül megkülönböztethető. Kétségtelen, hogy az információ éppen olyan gazdasági tényező, mint más termelési források, pl. a személyzet, a nyersanyagok, a földbirtok, a tőke, így azt is a vállalatvezetési elvek alapján kell kezelni. Az összes társadalmi termelés csaknem 50%-át teszi ki az információkkal, azok feldolgozásával és szolgáltatásával kapcsolatos munka. Az információkhoz kapcsolódó tevékenységek a népgazdaság jelentős szektorát al50