Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Gergely Jenő: A magyar katolikus püspöki kar konferenciái 1945–1948 között: bevezető tanulmány egy meg nem jelent dokumentumkötethez... / 38–44. o.

GERGELY JENŐ A magyar katolikus püspöki kar konferenciái 1945—1948 között (Bevezető tanulmány egy meg nem jelent dokumentumkötethez, amely a Pro Cultura „Bánki György emlékére" szakalapítvány támogatásával készült.) A magyar katolikus püspöki kar konferenciáinak történetét a közelmúltban Beké Margit, az Esztergomi Prímási Levéltár vezetője foglalta össze egy igényes tanulmányban.

1 A dolgozat elsősorban a püspöki konferencia mint olyan keletkezéstörténetét vizsgálja, de vázlatos áttekintést is ad a polgári korról, egészen 1945-ig. A püspöki konferencia mibenlétét, szervezetét, működését, helyét és szerepét a hazai katolikus egyház életében és tágabban a köztörténetében -— az 1919—1944 közötti korszakra vonatkozóan Gergely Jenő 1984-ben megjelent tanulmányában dolgozta fel.

2 Az 1945-től napjainkig is folyamatosan tartott püspöki konferenciák története azonban még megírásra vár. Az '1848-tól rendszeressé váló püspöki konferenciákról felvett jegyzőkönyvek egy része 1892-ig csak esetlegesen vált publikussá, azaz jelent meg nyomtatásban is. 1892-től — Vaszary Kolos prímásságától kezdve egészen 1944 márciusáig — az évente rendszerint két alkalommal tartott püspöki tanácskozásokról felfektetett meglehetősen pontos és részletes jegyzőkönyveket az esztergomi aula által rendelkezésre bocsátott kézirat szerint az ottani Buzárovits-cég nyomtatással sokszorosította, mintegy §0 példányban. E nyomtatott, hitelesített jegyzőkönyvek valamennyi aulába bekerültek, és szerencsére a Magyar Országos Levéltár Könyvtára is őriz egy teljes sorozatot f/616, sz. alatt. A nyomtatott jegyzőkönyvekhez 1892—-1916, majd 1917—1936 közötti évekről — ugyancsak publikált — tárgymutató készült. Ez utóbbit egészítette ki 1944-ig terjedő évekre Beké Margit említett publikációja.

3 Miután a nyomtatással készült püspökkari konferencia anyagok érthető módon nem a nagy nyilvánosságnak szóltak, azok így nem is kerülhettek könyvészeti kiadásra vagy könyvárusi forgalomba. E szinte felbecsülhetetlen forrásértékű dokumentumok szakszerű publikálása a történettudomány s azon belül is az egyháztörténetírás fontos feladatává vált. Első kísérletként Gergely Jenő kívánta megjelentetni az 1980-as évek első felében az 1919—1944 közötti jegyzőkönyveket, alapos bevezető tanulmánnyal és informatív jegyzetapparátussal, valamint megfelelő kiegészítő anyagokkal egyetemben. Mivel az így összegyűlt anyag mintegy 80 szerzői ívet tett ki, nem akadt kiadó, aki a megjelentetésre vállalkozott volna. Ezért kompromisszumos megoldásként az egyházpolitikai és köztörténeti szempontból mérvadó napirendi pontok közlésére került sor — azok azonban mindig teljes terjedelmükben.

4 Ezt az eljárást azonban az az objektív körülmény is motiválta, hogy akkor az egyháztörténethez közelítem és abból publikálni elsősorban a fenti szempont hangsúlyozásával volt csak lehetséges. 1992-ben került sor az Adriányi Gábor által szerkesztett és kellő anyagi eszközökkel rendelkező Dissertationes hungaricae ex história Ecclesiae sorozat 38