Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Turbuly Éva: Degré Alajos tudományszervező tevékenysége / 32–37. o.
nultam.. ." 5 Anyai nagyapja Lechner Lajos (1833—1897), a híres építész, az Andrássy út, valamint Szeged árvíz utáni arculatának megtervezője. Lechner Ödönnel, a szecesszió atyjával jó barátok voltak, a rokonság azonban nem bizonyított. 6 A legnagyobb ösztönzést, a közvetlen példát édesapja munkássága jelentette. Fia születésekor, 1909-ben, Zalaegerszegen volt törvényszéki elnök. 1911ben Győrbe került, 1914-ben a budapesti Központi Királyi Járásbíróság megszervezésével és elnöki tisztjével bízták meg, 1926-tól a budapesti Királyi Ítélőtábla elnöke volt nyugdíjba vonulásáig, 1937-ig. Gyakorlati munkássága mellett főként a büntetőjog elméleti művelésével foglalkozott. Több könyvet írt, egy ideig szerkesztette a Corpus Iurist. Á 70. születésnapjára megjelent emlékkönyv bevezetőjében így írtak kollégái: „... Egészen különleges, kivételesen kedves meglepetést is tartogat Számodra ez a könyv. Közöttünk megtalálod azt is, aki nemcsak szellemi örökösöd, de örököse nevednek és fenntartója, folytatója családodnak is. ö a letéteményese annak a kulturális küldetésnek, amelynek a Gondviselés a Degré nemzetséget immár a harmadik nemzedékben kijelölte." Az emlékkönyvben ugyanis fia tanulmánya is megjelent Adatok a magyar bírói függetlenség múltjáról címmel. 7 Ilyen szellemi örökséggel és elvárásokkal indult el pályáján a fiatal jogtörténész, aki 1909. május 18-án Zalaegerszegen született. Gyermekként hamarosan Győrbe, majd Budapestre került. Évtizedekkel később írta Ortutay Andrásnak egy győri megbeszélés kapcsán: „Gyermeki öntudatra ébredésem éveit ebben a nagy városban töltöttem 19111-től 1914-ig. Ez azonban már a győri kollégáinkat illeti, ők gondoskodjanak a kellő emléktáblák elhelyezéséről." 8 Középiskoláit Budapesten, apja és nagybátyja példáját követve a piaristák híres gimnáziumában végezte. Itt szerzett irodalmi műveltségével sokszor hozott zavarba bennünket, ifjú kollégákat, akik sokszor nem tudtuk megmondani, kitől, mely versből származik ebédre ballagva a citált idézet. 1926-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karára iratkozott be, ahol Notter Antal, Eckhart Ferenc, Illés József tanítványa, utóbb Illés adjunktusa lett. Ismereteit a bölcsészkaron is bővítette, történelmi segédtudományokat hallgatott Szentpétery Imrénél és Hajnal Istvánnál, művelődéstörténetet Domanovszky Sándornál. Tanulmányai befejezéseképpen egy éves állami ösztöndíjjal Párizsba utazhatott. Kiválóan beszélt franciául, ezt a tudását később számos konferencián és tanulmányban kamatoztatta. 1931-ben kapta meg a jogi diplomát. A 30-as évek életének legtermékenyebb évtizede volt. Hatalmas lendülettel indult pályáján. Törvényszéki joggyakornok Szegeden, 1932-től a Pestvidéki Törvényszéken jegyző. 1937-ben az Igazságügy Minisztérium magánjogi ügyosztályán dolgozott, 1940-ben miniszteri titkár. 1939-ben 30 évesen törvényszéki bíró. Közben tanított az egyetemen, hivatali előmenetele mellett tudományos munkájában is igen sikeres volt. 9 Négy könyve és számos tanulmánya jelent meg a jogtörténet szerteágazó területeiről. A könyvek: A Négyeskönyv perjogi anyaga, A Négyeskönyv büntetőjogi elvei, Magyar halászati jog a középkorban, A XVI— XVII. századi erdélyi büntetőjog vázlata Angyal Pállal közösen. E munkáiról itt nem ejtek bővebben szót. 10 A háború jelentette az első nagy törést életében, 1941-ben bevonultatták. Hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben került haza. Édesapja Budapest ostromakor vesztette életét. E hat év nagy kiesést jelentett tudományos előrehaladásában is. Hazatérése után rövid ideig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, majd 1948-ban Pécsett ítélő táblabíró. 1949-ben a Pécsi Egyetem jogtörténeti tanszékére került, két év múlva Holub József utóda lett a tanszék élén. Ez időben több jogtörténeti tankönyv szerzője-társszerzője volt, többek között Eckhart Ferenccel, Bó33