Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Turbuly Éva: Degré Alajos tudományszervező tevékenysége / 32–37. o.

nis Györggyel. Tíz évnyi szünet után 1953-ban jelent meg első tanulmánya öz Pálról, a fiatal jakobinus ügyvédről. A Pécsett töltött évek alatt írta meg kandidátusi értekezését a gyámsági jog történetéről, amelyet 1955-ben védett meg. A megjelenésére csak il977-ben kerülhetett sor.

ri A második törést 1956 jelentette. El kellett hagynia az egyetemet, 1957 szeptemberében a Szolnoki Levéltárba került, majd 1958-ban, 50 évesen, újra „pályakezdőként" vezetett útja szülőhelyére, Zalaegerszegre. További életét itt élte le. 1958—1960 között beosztott levéltáros volt a Zala Megyei Levéltárban, 1960-ban igazgatónak nevezték ki. A levéltári munka természetesen módosította kutatásainak irányát. A jogtörténet mellett előtérbe került a közigazgatás-történet, különösen pedig Zala megye múltjának, a nemesi vármegye történetének felderítése. Ahogy Csizmadia Andor írta nekrológjában: „Ha Holub József, a jeles pécsi professzor volt a Mohács előtti magyar vármegye monográfusa, Degrét tekinthetjük a Mohács utáni vármegye felderítőjének." Első itteni munkája a boszorkányperek Zala megyében (1723—1765), amelyben a hétköznapi boszorkányperek jellemzőire mutatott rá gazdag forrásanyag feldolgozásával.

12 Úttörő kezdeményezése volt az Olvasókönyv Zala megye történetéhez 1961ben. Ez az első helytörténeti jellegű, a nagyközönséghez szóló forrásgyűjtemény, amelyet számos további követett. Az általános és középiskolai történelem tanításhoz kívánt segédanyagot nyújtani a Mohács előtti kortól a XX. századig közölve a forrásokat, részben a megye történetének neves állomásait jelző okleveleket, másrészt a mindennapi életbe betekintést nyújtó iratokat, leveleket, kérvényeket. Az olvasókör figyelembevételével a latin nyelvű forrásokat magyar fordításban, a maihoz közelítő helyesírással közölte, magyarázatokkal, elemző és értékelő kommentátorokkal egészítette ki.

13 Miközben továbbra is foglalkozott jogtörténeti kérdésekkel, tanulmányai jelentek meg e témában, több konferencián fejtette ki nézeteit, szerkesztőként, lektorként, recenzensként — gyakran saját kutatásai rovására — megerősödött tudományszervezői tevékenysége. Ennek fontos állomása a Bónis Györggyel együtt szerkesztett Tanulmányok a magyar helyi önkormányzatok múltjából címet viselő kötet, amely 1971-ben jelent meg. A gondos előkészítést jelzi, hogy a két szerkesztő még 1967-ben közzétett egy cikket a Levéltári Szemlében, amelyben a leendő tanulmánykötettel, a képviseleti intézmények kutatásával kapcsolatban fejtették ki álláspontjukat.

14 A cikkben korszakonként áttekintették a legfontosabbnak tartott problémákat, a megválaszolandó kérdéseket, a kiindulási pontnak tartott irodalmat. A módszertanilag is újat hozó kötet tanulmányai ma is mértékadóak. Degré egyik közigazgatástörténeti alapműve is szerepel benne, a Megyei közgyűlések a XVI—

XVII. századi török háborúk korában. A felvetett gondolat továbbvitele egyik utolsó munkája a Megyei közigazgatás átalakulása a XVIII. század elején a Jogtörténeti Tanulmányok V. kötetében. Hosszú távú és folyamatos szerkesztői munkát jelentett számára az 1974ben útjára indított Zalai Gyűjtemény kiadványsorozat, amelynek egyik életrehívója, élete végéig főszerkesztője volt. Huszonegy kötet fűződik nevéhez. A sorozat célja olyan, a megyére vonatkozó társadalomtudományi tanulmányok közlése volt, melyek nagyobb lélegzetűek, történelmi jellegűek, tudományos színvonalúak, de amelyek közlése helyi vonatkozásaik miatt nem mindig volt várható országos kiadóktól, központi szakfolyóiratoktól. Egy részük önálló kötet, számos közülük országos érdeklődésre tarthatott számot. Ilyen Varga János könyve Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer kapcsolatáról, Kerecsényi Edit monográfiája a Mura menti horvátok történetéről és anyagi kultúrájáról, Szentmihályi Imréé Hetes és a Lendva vidék sajátosságairól. 34