Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

kultúr- és tudománypolitikai gondolatainak, korszerű elméleti rendszere gyakorlati megvalósításának első lépcsője és komoly próbaköve éppen a bécsi Magyar Történeti Intézet megalakítása és működtetése volt. Márpedig azokban a válságos időkben, a húszas évek elején ez nem volt könnyű feladat. Ügy gondolom, az itt már kezdetben elért sikerek, az intézet látványos eredményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Klebelsberg — miniszterként, szinkronban a legfejlettebb országokkal — hozzáláthasson a magyar tudomány intézményrendszerének az akkori legkorszerűbb nyugat-európai formákat követő átformálásához, átalakításához. Hogy létrehozhassa a nagy közgyűjteményeket önkormányzati testületben egyesítő Gyűjtemény egy etemet (1922 :XIX. te), a bel- és külföldi ösztöndíjak adományozásáról döntő és a külföldi magyar intézetek fölötti ellenőrzést (mint láttuk 1935 óta a Bécsi Magyar Történeti Intézet esetében is) gyakorló Országos ösztöndíj Tanácsot (1927:XIII. te), majd az „ország összes természettudományi laboratóriumai között a célszerű munkamegosztást" biztosító Természettudományi Tanácsot (1930 :VI. te). További, már kész és átgondolt tervei (a szellemtudományi és az egyetemközi tanács, valamint az összes tanács képviselőiből alakítandó legmagasabb grémium, az „Überuniversitát") kivitelezéséhez — a Bethlen-kormány lemondása s miniszteri pozíciója elvesztése következtében — nem maradt ideje. Ennek ellenére is roppant jelentőségűek a „magas műveltség" terén hozott, a Bécsi Magyar Történeti Intézet alapításával kezdődő intézkedései. Nem kis részben ezeknek köszönhető a társadalmi téren igen elmaradott két világháború közötti Magyarország szellemi és tudományos pezsgése, a különböző tudományágak nemzetközi összehasonlításban mérve is kiváló és elismert eredményei. S mindenképpen Klebelsberg érdeme, hogy — részben éppen a korszak szinte valamennyi jelentős történetíróját befogadó Bécsi Magyar Történeti Intézet megteremtésével — a magyar történettudomány páratlan virágzásának ideje volt ez a huszonöt esztendő. Klebelsberg jól tudta, hamar felismerte, hogy „egy nemzet naggyá csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik... A tudománypolitika a kultúrpolitikának legfiatalabb ága. Természetes, hogy sohasem állhat a népszerűség előterében olyan mértékben, mint például a népoktatási politika, de ... éppen a nemzetek rangsorában elfoglalt helynél fogva döntő jelentősége van magasabb szempontból a tudománypolitikának." Azzal is tisztában volt, hogy a „kultúra, kivált magasabb és legmagasabb alakjaiban mégiscsak üvegházi növény, csak úgy virulhat, ha szeretettel ápolják és arannyal öntözik. Amit a háborúról gyakran emlegetnek, hasonló vagy még nagyobb mértékben áll a kultúra, különösen a magasabb kultúra ápolására: pénz, pénz és megint pénz kell hozzá."

32 A pénzszerzéssel kezdődött a bécsi intézet története is... (Hiába hiszünk a fejlődésben: a szellemi vállalkozások finanszírozása terén, úgy tűnik, semmi sem változott azóta ...) A pénzszerzéshez pedig Klebelsberg igazán értett. Már a háború vége előtt, 1918 nyarán és kora őszén megtörténtek az előkészületek a röviden csak Fontesnek nevezett Magyarország újabbkori történetének forrásai című kútfősorozat kiadásához és a bécsi kutatások megindításához. („Eddig 116 713 K tőke gyűlt össze, és évi 75 000 K állami szubvenció iránt nyertünk ígéretet" — jelentette Klebelsberg 1918. április 25-én.)

33 Közbejött azonban az összeomlás, a forradalmak, a pénz növekvő elértéktelenedése. Klebelsberg — oly sokaktól eltérően — nem csüggedt el, nem esett letargiába, hanem cselekedett, megpróbált pénzt felhajtani. „Ebben az óriási nemzeti szerencsétlenségben egyik legnagyobb baj a magyar értelmiségnek teljes gazdasági összeomlása, ami — ha közművelődési politikánk nem emelkedik a helyzet magaslatára — a magyar kultúra katasztrófájához vezethet. A régi recept szerint mindent az államtól nem várhatunk, hiszen a magyar állam a tönk szélén tán20