Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

rátorságot — kérte a teljes visszavonulás gondolatával foglalkozó Károlyit —, ha másért nem, hát a kedvemért. De meg annyira meg is szoktad már a bécsi életet, hogy a víz-, levegő- és életviszonyváltozást nehezen is viselnéd el."

29 Károlyi igazgatóságát követően 1928 márciusától Eckhart Ferenc, majd 1929 szeptemberétől rövid ideig Miskolczy Gyula vezette az intézetet. 1929. november 4-től Angyal Dávid, 1935 szeptemberétől az intézet fönnállásáig, 1948-ig ismét Miskolczy Gyula volt az igazgató. Miskolczy — 1930-tól 1935-ig a római Collegium Hungaricum vezetője — feladatai a „külföldi intézetek adminisztrációjának átszervezése", racionalizálása következtében lényegesen kibővültek. „A jövő félévben kezdi meg vendégprofesszor előadásait a bécsi egyetemen — nyilatkozta 1935 novemberében Hóman Bálint kultuszminiszter — és ugyanekkor veszi át a bécsi intézetnek [azaz a Collegium Hungaricumnak], valamint a közös levéltár likvidálásának során létesült magyar levéltári delegáció [itt pontatlanul fogalmazott Hóman: a Történeti Intézetre gondolt] vezetését. Ezzel nagy egyszerűsítési problémát oldunk meg, mert eddig volt egy egyetemi tanár [ebben is tévedett Hóman: Miskolczy volt az első], két intézeti igazgató és egy kurátor: mindezeknek a feladatai most egy kézbe kerülnek." Miskolczy „szolgálatát Bécsben a háború alatt is megszakítás nélkül látta el"; mind a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, mind a bécsi egyetem igazolta. Ennek ellenére 1948-ban, a magyarországi kommunista hatalomátvétel és az ezzel járó, a bécsi Collegium Hungaricum és Történeti Intézet megszüntetését eredményező szűk látókörű kultúrpolitika következtében kérte és megkapta az osztrák állampolgárságot (felesége bécsi volt). Haláláig, 1962-ig tartott a bécsi egyetemen előadásokat.

30 Pénz, pénz, pénz ... — Klebelsberg tudománypolitikai elképzelései és az intézet finanszírozása Különös és furcsa, ám korántsem véletlenszerű, hogy Magyarországon a háborús összeomlás, az újabb megpróbáltatásokkal járó forradalmak, az ország mindenki számára elfogadhatatlan fölosztása-megcsonkítása és függetlenségének ezen az áron történt elnyerése után indult meg a széttöredezett kulturális és tudományos intézményrendszer újjáépítése-modernizálása. Katasztrofális gazdasági és erkölcsi helyzetben, akkor, amikor nagy múltú kulturális, közművelődési, felsőfokú és kutatóintézetek kerültek határainkon túlra. A revízió lehetőségétől állandóan rettegő, s ezért — Ausztria kivételével — ellenséges országokkal körbevett Magyarország azonban éppen a kultúrpolitika, mindenekelőtt a „magas műveltség", az önálló kutatás területén törhetett ki a legsikeresebben kényszerű elzártságából, itt nyerhette vissza leghamarabb egyelőre csak névleges mozgásszabadságát, itt javíthatta leghatásosabban negyedszázada folyamatosan romló külföldi megítélését. Rendkívüli érzékkel, a tudománypolitika, a „tudományos nagyüzem" nemzetközi fejlődési tendenciáit is számba véve ismerte ezt föl Klebelsberg. Már a háború és a kultuszminiszteri tárca 1992. júniusi elnyerése előtt is tudatosan, kivételes szervező erő és készség birtokában készült a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztségre. Képességeit az élesebb szeműek már ekkor nagyra értékelték: „Klebelsberg bámulatos energiájú és tudományos érzékű ember — írta 1918 májusában Károlyi Árpád. — Kitűnő kultuszminiszter lesz belőle. Mert hogy az lesz, arra mérget merek venni".

31 Klebelsberg igyekezett az önmagával és a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. A konstantinápolyi intézet szervezésével, a Magyar Történelmi Társulat elnökeként végzett tevékenységével igazolta ezen elvárások jogosságát. Mind egységesebbé váló, a konzervatív reform szellemében született 19