Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

Az Intézet elhelyezése, bővülése és szervezete A Gárdapalota Bécs egyik legszebb és legértékesebb barokk műemléke, ma az osztrák igazságügyi minisztérium épülete. A Fischer von Erlach tervezte, a Trautson hercegek számára 1710 körül fölépített Museumstrasse-i palota 1760tól — a „testőrírók" révén a magyar kultúrtörténetben is oly jelentős szerepet betöltő — magyar nemesi testőrség székhelye volt. 1849 után, büntetésből és a testőrség feloszlatása következtében az osztrák Generalkommando tulajdonába került az épület, melyet 1869-ben szolgáltattak vissza ünnepélyesen a Gárdaalapnak. 1918 novemberében a magyar hadügyminiszter „exterritoriális területté" történő nyilvánítását kérte az Osztrák Nemzeti Tanácstól, majd a Külügyminisztérium fennhatósága alatt működő, a békeszerződés végrehajtására alakult magyar Felszámoló Hivatal használta egyes helyiségeit. 1920-ban a kormányzósági gazdasági iroda kezelésében állott a Gárdapalota, melyet teljes egészében csak 1925-ben szerzett meg magának a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. „Ha időnként megfordulok Bécsben a Collegium Hungaricumban — vallotta Klebelsberg —, mindig elemi erővel kap meg a genius loci, az a tudat, hogy Fischer von Erlachnak, minden idők egyik legnagyobb építőmesterének e remek alkotásában éltek Mária Teréziának azok a gárdistái, szerény tisztek, akik abban a nemzetietlen korban nemcsak a magyar irodalmat ébresztették új életre, hanem pionírjai lettek az egész magyar szellem megújhodásának is." A történelmi légkör és hangulat azonban nem mindenkit tett olyan elfogódottámeghatottá, mint Klebelsberget. A magyar múltat idézve, ha kissé földhözragadtabban, materiális nézőpontból közelítünk a dologhoz: nemcsak történelmi, de piaci értékét tekintve is roppant becses ingatlant többször is megkísérelték értékesíteni. 1939—1940-ben — a bécsi polgármester kezdeményezésére — a Hermann-Göring-Werken tulajdonában lévő Óbudai (Hajógyári) szigettel történő elcserélésének terve is komolyan fölvetődött, de végül magyar részről viszszautasították az ajánlatot. A negyvenes évek végétől kihasználatlan, üresen tátongó Gárdapalota elkótyavetyélésére csak a hatvanas évek elején került sor. (A — finoman szólva — felelőtlen döntés következményei máig hatóak. De kit érdekelt a korabeli, a „múltat végképp eltörölni"-szellemben gondolkodó és — sajnos — cselekvő vezetők közül a Gárdapalotában érezhető, Klebelsberg által oly sok szeretettel emlege+ett genius loci? Egyáltalán, kit érdekeltek akkor a — jobb esetben, ha véletlenül ismerték a nevét — reakciósnak, népellenesnek bélyegzett „Gróf" tudománypolitikai elképzelései-alkotásai; a magyar történettudomány, történetírás és forráskiadás bécsi kötődései?)

17 A bécsi Magyar Történeti Intézet első tagja, Mályusz Elemér 1920 augusztusában még a Pazmaneumban lakott, de már az év októberében átköltözhetett a Gárdapalota harmadik emeletére. A még csak három szobával rendelkező intézet ettől kezdődően állandóan és fokozatosan terjeszkedett. 1921 nyarán három, 1924-ben újabb hét helyiséggel és könyvtárszobával gyarapodott. Károlyi Árpád mindig örömmel számolt be erről. il926 januárjában 15,1928 februárjában pedig „a félemeleten 18 lakószoba (az igazgató két szobáján és az irodán kívül); míg az első emeleten a könyvtári két helyiségen kívül németországi kutatóink részére már 1925 óta 3 szoba" használatát jelentette.

18 Az intézet külső és belső csinosodását segítette, hogy 1924 őszétől az épületben működött a szintén Klebelsberg iniciatívájára és utasításai alapján alakult Collegium Hungaricum.

19 Az állami költségvetés kultusztárcát terhelő részéből 1923/24-től — egyetlen esztendő, az 1924/25-ös kivételével — egészen il929/30-ig mindig komoly összegeket különítettek el a testőrpalota épületének helyreállítására, illetve (1926/27től) a Collegium Hungaricum átalakítására és bővítésére. 1923/24-ben 81 673 arany-, 1925/26-ban 292 000 000 papírkoronát, 1926/27-től 1928/29-ig 200 000, 16