Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

meg. Vagy a pénz vagy a megfelelő [en képzett] historikusok hiányoztak azóta. Igaz, az utóbbi években néhány nagy adósságot már megkíséreltek törleszteni.) A Társulat kijelölte szakbeosztáshoz igazodva a következő kötetek kiadását javasolták: 1. „A köz- vagy politikai történelemre vonatkozóan" a Neoaquistica commissio fölállításáról, Kollonics híres „Emrichtungswerkjéről", az 1687., az 1722/23., az 1790/91. évi országgyűlésekről, a Velencei Köztársaság bécsi követeinek jelentéseiről, a határőrvidék átszervezéséről, a pozsareváci és a belgrádi „törökbékékről" szóló forrásokét; 2. a közigazgatás történetére vonatkozóan a magyar királyi kamara, a kancellária, a helytartótanács, az erdélyi hatóságok, a temesi bánság és az uralkodó személyes kormányzatának (a titkos tanácsnak, a kabineti titkárság majd tanácsnak és az államtanácsnak) szervezetéről és intézménytörténetéről szóló iratokét; 3. a vallási és a szellemi élet köréből: válogatást a XVIII—XlX. század magyar tudósainak levelezéséből (mindenekelőtt a „külföldi tudományos mozgalmakkal való kapcsolatok szempontjából"); „a görögkeleti vallású oláhság egyházi uniójának történetére", valamint a görögkeleti szerb egyház autonómiájára vonatkozó iratokét; a magyar és az erdélyi protestáns egyházak államhoz való viszonyát tisztázó forrásokét (a vallás szabad gyakorlatáról, a protestánsok külföldi iskolázásáról és a vegyes házasságok kérdéséről); 4. a gazdaságtörténeti problémák közül: a vámügy és a contributio történetére; a királyi regálék fejlődésére; a központi hatóságoknak a magyar kereskedelem, a magyar ipar, mezőgazdaság és állattenyésztés fejlesztése érdekében tett intézkedéseire; a pénzügy (különösen az 1811. évi nagy devalváció) történetére vonatkozó aktákét; 5. a Délvidék és Budapest környéke betelepítéséről, valamint az úrbériség ügyéről szóló okiratokét. Károlyi ajánlotta, hogy e sorozaton kívül uralkodóink konstantinápolyi követeinek jelentéseit s a hozzájuk küldött utasításokat is adják ki, öt kötetben, 1526-tól a legújabb időkig.

11 1918 elején tehát a magyar történelem fontosabb forrásainak XVII. század végétől XIX. század közepéig (1687-től 1847-ig) terjedő megjelentetésére gondoltak Károlyiék. A korszakhatár kijelölésének igen egyszerű, gyakorlati oka volt. 1918 előtt—'bár ez is csak 1904-től volt így! — a bécsi levéltárak gyűjteményeiből 1847-ig, addig is megrostálva-cenzúrázva kerülhettek iratok a kutatók kezébe. A Monarchia összeomlása következtében azonban jelentősen javultak a tudományos kutatómunka feltételei, s az archívumok — immár mindenféle előzetes válogatás és korlátozás nélkül — 1894-ig megnyíltak az érdeklődők előtt. Ezért a tervezett Fontes-sorozat keretei a szabadságharc utáni események vizsgálatára is kiterjedhettek. „Ezen a téren éppen most széles körű és mélyreható tevékenység lehetősége kínálkozik — mondotta 1920. május 14-én Klebelsberg. — Az új Ausztria megnyitotta a cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárnak azokat a magyar vonatkozású részeit, mely lehetővé teszi a magyar nemzet XIX. századi történelmének megírását. Hitelesen megállapítható lesz a bécsi kormány összeköttetése a nemzetiségi mozgalmakkal, fel lesz deríthető 1848— 49-iki szabadságharcunk történetének több tisztázatlan részlete, az abszolutizmus kora s az osztrák diplomáciának a magyar emigráció figyelemmel kísérésére és működésének ellensúlyozására irányult akciója, az októberi diploma és a februári pátens körül folyt politikai harc és az 1867-iki kiegyezés előkészítése."

12 1918 végén és 1919-ben — az addigi államkeretek fölbomlása miatti kényszerűségből — a bécsi közös levéltárak szétválasztása is szóba került. Magyar részről az ez irányú munkálatok irányítására a reaktivált Károlyi Árpádot kérték föl, Szekfű Gyulát a HHStA, Eckhart Ferencet a Hofkammerarchiv magyar anyagának fölmérésével, kiválasztásával és összeírásával bízták meg. Mi sem tűnt természetesebbnek, minthogy a Fontes kiadásának és a bécsi Magyar Tör14