Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993 / 73–79. o.

végrendeletek, vagyonosszeírások alapján. Dolgozatából az egyemeletes, s 1656ban emeletráépítéssel bővített lábas ház belső berendezéséről adatok híján keveset tudunk meg, de az építtetők ingóságairól, ruházatáról, ékszereiről s egyéb drágaságairól annál többet. (Érdeklődésének megfelelően, a textíliákat szinte élvezettel mutatja be.) A források részletesebb elemzésével nemcsak a házassági kapcsolatokra derült volna fény, hanem a család társadalmi kapcsolataira is. Figyelemre méltó a szerző számítása, mely szerint Gensel Kornél gyógyszerészi tanulmányaihoz 570 forintot utalványozott a városi árvaszék. A több generációt összefogó családi karriert — már csak végkifejlete miatt is — önkéntelenül összehasonlítja az olvasó. A Gensel és Falussy család a XVII. századi értelmiségi lét két változatát képviseli. A Falussyak számára a képzettség és a familiáris szolgálat nyitotta meg a felemelkedés és Önállósodás útját; a kedvezőbb pozícióból induló Genselek számára a patikus foglalkozás kezdettől fogva biztosította a szellemi-politikai függetlenséget és az anyagi jólétet. A családi karriert mindkét esetben a fiág váratlan kihalása törte ketté. Kár, hogy a szerző nem élt az összehasonlítás lehetőségével, legalább a hasonló foglalkozású családok körében. S hiányoljuk a családtörténeti munkánál elmaradhatatlan genealógiai táblázatot is (mely Gecsényinél sem hibátlan!). Tirnitz József az 1535. évi magisztrátusi végzés értelmében bevezetett ún. polgárkönyv és a városi tanács jegyzőkönyvei segítségével, Házi monográfiájára támaszkodva, a képzőművészeti kultúrával kapcsolatba hozható közel négyezer mesterember (az összes polgár 34%-ának) XVI—

XIX. századi társadalomtörténeti elemzését végezte el. Alapos statisztikai feldolgozásából képet alkothatunk a városi kézművesipar struktúrájának átalakulásáról, a művészeti-kulturális igényeket közvetlenül kielégítő szakmák helyéről (ezek a szakmák 10 százalékát sosem érték el); de megismerhetjük a mesterek származási helyét, a bevándorlás intenzitását. (A polgárfelvételek száma a XVI—

XIX. században átlagosan évente 13; a felvettek száma a XVI. században messze ezalatt volt, s csak a XVII. század második felétől került az átlag fölé. 1806—1848 között 11—38 a két szélső érték, mely között a felvételt nyertek száma ingadozott.) A Tirnitz által a soproni polgárság vonzáskörzetére közölt összesítő adatok értelmezése két problémát is felvet. Az egyik, hogy a szerző politikatörténeti érvekkel támasztotta alá korszakolását. így a XVI—

XVII. századot Összevonta (= török uralom kora), a XVIII. századot — régi téves beidegződésből eredően — a „Habsburg gyarmatosító törekvések kiteljesedésének" nevezte, míg a XIX. századi szakaszt a polgári-függetlenségi átalakulás korának tekintette (ami szintén erősen vitatható). Társadalomtörténeti vizsgálódásról lévén szó, helyesebb lett volna tízéves-százéves bontásban gondolkodni. A végeredmény szempontjából az sem mindegy, hogy a vonzáskörzetek elhatárolásánál közigazgatási (megye, ország), vagy földrajzi (tájegység), vagy etnikai (nyelvterület) elvet érvényesítünk. Ha a szerző a szempontokat keveri, vonzáskörzet-rangsora egyértelműen torzítani fog. Kétségtelen, hogy a soproni polgárság utánpótlását leginkább maga a város adta (34,4%) a vizsgált időszakban. Második helyre azonban nem a Sopron vármegyei születésűek kívánkoznak (7,3%), hanem a német—osztrák területről származók (15,3%) — legalábbis akkor, ha megmaradunk a szerző felosztásánál. A magam részéről az összegzésnél megmaradtam volna a politikai-közigazgatási felosztásnál, a jövevények országonkénti csoportosításánál. A kötet írásai, s más soproni írások olvasása közben arra gondoltam, hogy a XX. századi szerzők egy része szinte önmagával viaskodva igyekszik bizonyítani a Civitas Fidelissima-magatartás történeti gyökereit. Felesleges. Történeti kérdésfelvetésre lehetőleg történeti választ kell keresni. Tirnitz József igen tanulságos munkája remélhetőleg arra fogja a hely77