Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993 / 73–79. o.

történészeket ösztönözni, hogy az összegző igényű áttekintés után egy-egy „művészi szakma" késő-középkori, újkori történetét behatóan is tanulmányozzák. Fazekas István: Francesco Orsolini kismartoni várplébános hagyatéki leltára 1700-ból című tanulmányában az 1696—1700 között Esterházy Pál nádor udvarában szolgálatot teljesítő, olasz származású, teológiát végzett esperes-plébános hagyatéki leltárát, s annak részeként könyvtárát mutatta be mintaszerűen. A fiatalon, 44 évesen elhunyt „szegény apátúr" (ki a pesti apát megtisztelő címet viselte) bibliotékájában a kalendáriumokon kívül 85 művet (91 kötetet) vettek számba az összeírok, akik a latin, olasz s német nyelvű munkákat csak összefoglalóan jelölték meg. A szerző a különféle adattárak, a linzi kapucinus és a zsolnai jezsuita könyvtár katalógusa segítségével sok esetben sikerrel azonosította vagy határolta be a műveket. Gazdag könyvtárával — melyből csak egyetlen kötet maradt fenn — Orsolini egyedül állt a környék papjai között. Miként abban is, hogy nemcsak a praktikus vallási, hittudományi műveket gyűjtötte, hanem érdeklődött a humanizmus irodalma és a történelem iránt is. A hagyatéki iratok közlésével a szerző a többi XVII. századi könyvkultúrával foglalkozó kutató munkáját is megkönnyíti. Dominkovits Péter: Nemesi birtoklás — közigazgatási határok főcímmel jelült tanulmányában, áttörve a hagyományos igazgatási kereteket (megyehatárokat), a soproni-vasi nemesség birtokviszonyait, társadalmi kapcsolatait vizsgálta meg a XVIII. századi források alapján. A Repce, Rába folyóvölgyeiben, a Kemenesalján tömörülő nemesség vagyoni-társadalmi viszonyait a szerző több szinten, s igen gazdag forrásbázison vizsgálja. Kíváncsi a soproni tisztségviselők (főként alispánok), a soproni-vasi törzsbirtokos családok (Ostffy, Nitzky, Kisfaludy, Guary) anyagi helyzetére, a vasi nemesek szomszédos átbirtoklására, a „kisnemesek" birtokviszonyaira. Egy rövid fejezetben a jómódú köznemessé váló, de fiágon az 1780-as évekre kihaló Sopron megyei Ráttky család karrierjét 1699-től kezdve követi nyomon. A család tagjai megyei, uradalmi, kerületi táblai tisztviselőként szorgalmasan gyarapították birtokaikat, de erőn felüli birtokgyarapításaik révén — Rimanóczy Antalhoz hasonlóan — tetemes adósságokat hagytak utódaikra. A gyors társadalmi felemelkedésért mindkét família túlságosan nagy árat fizetett. A dolgozat egyik fő érdeme, hogy ráirányítja a nemességkutatók figyelmét arra, hogy a nemességet természetes életterében vizsgálják, s lépjék át a megyék határait! Hermann Róbert: Niczky Sándor kormánybiztosi jelentései 1848. szeptember 24. — november 17. című szakszerű forrásközlése (19 irat közreadásával) Sopron vármegye történetének eddig ismeretlen szakaszát tárja fel. A bevezetőben röviden ismerteti a honvédtoborzás irányítására és ellenőrzésére kiküldött kormánybiztos közel kéthónapos tevékenységét, amely a honvédelem megszervezésére és az ellenséges csapatok megfékezésére irányult. Niczky azonban az elsőre fektette a hangsúlyt, s a pákozdi csata után visszavonuló horvátokkal „kiegyezésre" törekedett. Vélhetőleg erélytelensége miatt hívták vissza november közepén (amikor az újoncozás még javában folyt). Jelentései hadtörténeti és köztörténeti szempontból is értékesek. Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat főcímmel a Kisalföld népi építészetének egy sajátos elemét, a parasztház udvari bejáratát (nevezték: szélfogónak, boltozatnak, legényfogónak is) vizsgálta régészeti eredmények, levéltári és a recens néprajzi források alapján. Feldolgozása egyben megörökítése is egy mára már eltűnt építészeti megoldásnak, melynek sorsa a XVIII. századtól, a füstös konyhák korszakától a legújabb időkig nyomon követhető. Az udvari szél ellen védő, a tűzvészkor a kimentést biztosító építmény számos típusának eltű78