Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993 / 73–79. o.

Hasonlóan nagy munkát végzett akadémiai levelező tagságától való megfosztása (1947), majd kényszerű nyugdíjaztatása (1950) után, amikor bekapcsolódott a Magyar-Zsidó Oklevéltár kiadási munkálataiba, melynek eredményeként napvilágot láthatott az V—XVIII. kötet (1960—1980). (A sorozat három kötetét egymaga rendezte sajtó alá.) Nem sokkal később megjelent utolsó nagy munkája, mely életművére felhelyezte a koronát (Soproni polgárcsaládok I—íí. Bp., 1982). Horváth Zoltán — korábbi kutatásai alapján — az életút egyes szakaszait tárgyilagosan ismertette, de Házi sokoldalú tudományos, közéleti tevékenységét nem részletezte — a magánemberről alig tudunk meg valamit. Hiányérzetünket csökkenti Varga Imréné: Dr. Házi Jenő hagyatéka a Soproni Levéltárban című írásában, melyben értékeli a levéltáros szakmai munkáját, s közli a hagyatékának rendezésekor összeállított levéltári jegyzéket. Az általa közölt levélből megtudhatjuk, hogy Csánki Dezső, különösen pedig Fejérpataky László — kedvelt tanára — ajánlották a kiváló segédtudományi felkészültségű fiatalembert, a „kötelességteljesítésnek, munkaszeretetnek, jellemességnek mintaképét" a főlevéltárnoki állásra. A város katolikus mozgalmaiban, sport- és zenekultúrájában jelentős szerepet játszó levéltáros rászolgálna a dicséretre 1944-ben is, amikor a zsidók deportálása ellen emelte fel szavát. Az ismertetésből kitűnik az is, hogy a kéziratos anyagban, a levelezésben, a magán- és félhivatalos iratokban gazdag hagyaték mielőbbi feldolgozásra vár. E munkát segítheti a függelékben közölt leszármazási táblázat is. Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában című forrásközlése már jelzi is a lappangó értékek nagyságát. Házi Jenő kéziratos zenetörténeti monográfiája (Adatok Sopron zenetörténetéhez a Zeneegyesület megalapításáig. XI. századtól 1829-ig.) XVII. századi fejezetének, s az ennek megírásához készült három vázlat közzététele nemcsak arra világít rá, hogy milyen munkamódszerrel dolgozott, hanem arra is, hogy igazából környezete sem tudta, milyen értékeket hoz felszínre a nagy tudós. (Míg az ő műve mindmáig kéziratban maradt, mások megírták Sopron zenetörténetét! Természetesen az ő cédulái alapján!). A XVII. századi soproni zenei életről szóló írása, középpontban Rauch András (1592—1656) orgonistával és zeneszerzővel több, mint zenetörténeti áttekintés: belőle a város második aranykorának önkormányzata, élete, műveltségi viszonyai is kibontakoznak. Hasonlókat mondhatunk az első részt lezáró közleményről, melyhez Nikolics Károly írt előszót. (Kiegészítések a soproni patikák hőskorához.) Házi először 1932-ben jelentette meg tanulmányát a középkori soproni patikákról, melyeknek emlékét ma is őrzi a patikamúzeum. A gyógyszerészek, gyógyszerészcsaládok 1495—1620 közötti működésének bemutatása egyben adalék a város művelődés- és értelmiségtörténetéhez. A kötet második blokkjának első írása időrendben is a várostörténet legkorábbi szakaszához kapcsolódik. Mollay Károly: A soproniak harmincadvámja 1383—2542 c, alapos tanulmánya — korábbi kutatásaihoz kapcsolódva — a soproni harmincad XIV—

XVI. századi történetét dolgozza fel. A belső vámból a XIV. században külkereskedelmi vámmá váló harmincad az adóhivatalok térbeli átrendeződésével járt együtt, így a sárvári harmincados 1383-ban Sopronba tette át székhelyét. A virágzó kereskedelmű város 1455-ben emelkedett főharmincadhellyé. A szerző tanulmánya — a fennmaradt számadáskönyvek alapján — pontos képet rajzol a város külkereskedelméről, a kereskedőtársadalom rétegzettségéről. A Házi-féle okmánytár adatait jól hasznosító, megbízható topográfiai ismeretekre épülő összefoglalás az 1510-es években bekövetkező hanyatlásáig követi nyomon a harmincad és harmincadosok sorsát. 74