Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Revista Arhivelor 1990–1992-es évfolyamai / 67–72. o.

Ezek közé néhány érdeklődésre számot tartó világtörténelmi témát is beiktattak, mint T. Gemil „Az oszmán pénzügyi rendszer" (1/1990), valamint Maria Stroia „Oroszország hódító politikája a XVIII. század végén" (1/1992) című tanulmányait. A többi írás túlnyomó része Havasalföld, Moldva és Dobrudzsa történetét taglalja. Az 1848-as forradalmat megelőző évszázadokra vonatkozó közleményekből kiemeljük Florenta Ivaniuc tanulmányát: „A határosztályok törvényes szabályozása Havasalföldön a XIV—XVIII. században" (2/1992). Marcel Dumitru Ciucá értékeli a havasalföldi középkori bírói szervezetet (3/1991). Ion Obertin „Faluközösségek és bojárok" címen a Válcea megyei Bene§ti faluban kiépült földesúri birtok kapcsán elemzi az említett két társadalmi tényező viszonyát a XV—XIX. században (1/1991). P. Cernovodeanu és I. Gori^a feldolgozta Bukarest városába beköltözött bojárok gazdasági tevékenységét (1/1990). Dinicu Ciobotea „A havasalföldi társadalom szervezetéről" szólt szélesebb távlatokban gondolkozva (1/1991). Tudor Mateescu tanulmányában „Hírek a mokányok pásztorkodásáról Havasalföldön a XVIII. században" újabb adatokkal egészítette ki a Kárpátokon keresztül folyó transhumán s legeltetésre vonatkozó ismereteinket (1/1992). Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem tragikus halálának 390 éves évfordulóján Vasile Matei közölt adatokat „Ujabb tanúságok lengyel levéltárakból Vitéz Mihály Lengyelországgal fenntartott kapcsolatairól" (3/1991). Havasalföld XVII. század végi és XVIII. század eleji történelmét Constantin Bráncoveanu uralkodása tölti ki. A növekvő több oldalú külső nyomással szemben hintapolitikát folytató fejedelem kapcsolatainak egyik vetületét V. Veliman elemzi „Román—oszmán kapcsolatok Constantin Bráncoveanu idején" címen (2/1981). Louis Román demográfiai szempontból vázolja a korszakot „Az adózók létszáma és a népesedési irányzatok" címen (3/1991). Részben azonos időszakot tárgyal Constantin Stoide közleménye „A janicsárok 1703-as felkelésének moldvai visszhangja" tárgykörben (2/1991). Kultúrtörténeti vonatkozású írásokból megemlíthetjük Sanda Marta cikkét „Románok a Bruckenthal könyvtár XV—

XVIII. századi térképgyűjteményében (3/1990). A szerző számos európai kiadású térképet sorol fel, amelyen Erdély, Havasalföld és Moldva szerepel. Virgil Z. Teodorescu választ keresett egy XIX. század eleji román kézirat szerzőjének azonosságára, amelyet a görögországi Meteoré kolostorban fedeztek fel (1/1991). Elena Ciucá „A falusi közoktatás kezdetei Vla$ca megyében (1838—1848)" címen feleleveníti a helyi kezdeményezés úttörő jellegét (3/1991), Nicolae Isar emléket állított Simion Marcovicinak, aki a bukaresti Szent Száva Kollégium tanáraként a múlt század első felében a felvilágosodás egyik képviselője volt (2/1991). Dobrudzsa közép- és újkori története hosszú ideig a román történetírás fehér foltjának számított. Tudor Mateescu évtizedeket szentelt e kérdésnek. Eredményeiből több részlet helyet kapott a folyóirat hasábjain. Ezek közül megemlítjük a „Tudósítások havasalföldi okiratokban régi dobrudzsai falvakról" (XVI—XVII. században) (4/1991), és a „Dobrudzsai agrár viszonyok az oszmán birodalom utolsó századából" (3/1991). „A modern ipar kezdetei Dobrudzsában az oszmán uralom utolsó évtizedeiben" (2/1991), valamint az „Adatok a dobrudzsai románok helyzetéről a hazatérés időszakában" (2/1992) című cikkeit. Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy Dobrudzsa, a Duna és a Fekete-tenger közötti tartomány 1878-ig közvetlen török uralom alatt állt. A berlini kongresszus a területet Romániának ítélte. Az újabb kori jóval kisebb számú tanulmányok közül kiemelhetjük Vasile Matei hozzászólását „Az 1848-as forradalom egyes vetületei a román országokban lengyel dokumentumok fényében" (1/1992) címmel. A szerző adatai Havas68