Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Revista Arhivelor 1990–1992-es évfolyamai / 67–72. o.

alföldre és Moldovára vonatkoznak. Ancu Damian korrajza „Giurgiu városa 1877-ben" a román függetlenségi háborúhoz kapcsolódik (3/1992). Az egységes román nemzeti állam megteremtésének előzményeit több tanulmány tárgyalja. Constantin Buiac „A Hurmuzachi család és a román egység" (4/1992), valamint Gavril Irimescu „A bukovinai egyetemista művelődési egyesületek és harcuk a nemzeti egységért a XIX. század második felében" (1/1992) címmel, az illető tartományban végbemenő folyamatokba igyekeznek betekintést adni. A kérdés másik vetületét taglalja Ioan Ránca „A telepítések stratégiája Erdélyben" címen. írásában a kiegyezés utáni magyar kormányok politikáját úgy értelmezi, hogy az a terület nemzetiségi összetételének megváltoztatására irányult (4/1990). Ion Frá^ilá „A hunyadi románok harca nemzeti jogaikért és szabadságukért az osztrák—magyar dualista rendszer alatt" címen főképpen az egykori Zaránd megyében végbement eseményeket tárgyalja 1875-ig, majd a memorandista mozgalmat megelőző évtizedekre tér át (4/1990). Az említett mozgalom 100-dik évfordulója több tanulmányt eredményezett. Ioan Popovici bihari, Ionel Penea Szilágy megyei (3/1992), Vasile Cápilneanu máramarosi, Ion Frátilá Hunyad megyei (2/1992) események elemzésére vállalkozott a helyi levéltárak és bizonyos sajtóanyag alapján. Áz 1918. december elsejei gyulafehérvári gyűlés visszatérő téma, annál is inkább, mivel 1990 óta e nap nemzeti ünnep. E témakörből kiemeljük Ioan Ple?a közleményét: „A Fejér megyei románok hozzájárulása az 1918. december elsejei történelmi tényhez" (4/1990). Ion Mure§anu az amerikai románok részvételéről sorakoztat fel adatokat (1/1991). A Revista Arhivelor érdeklődést tanúsít a történelem segédtudományai iránt, főképpen a genealógiával és a heraldikával kapcsolatban. Maria Dogaru tollából látott napvilágot „A román heraldika jelmondatai" (2/1992) című összefoglaló. Ugyanazon szerző M. Raduval együtt jelentette meg „Genealógia és archivisztika. Egy, az ország északi részén élt román család leszármazása" (2/1990) című írást. Általános elvek leszögezése után egy 1326-ból kelt oklevél alapján felvázolják „Latsk" máramarosi nemes leszármazóinak családfáját. A levéltárosi folyóiratok gyakorlatához híven a bukaresti kiadvány is feladatának tekinti fontosabb dokumentumok közlését vagy ismertetését. Szerencsés megoldásnak tűnik, hogy a hasábjain év közben szerepelt dokumentumokról a következő évfolyam egyik számában összefoglaló táblázatot közölnek (4/1990, 4/1991, 4/1992). A sorrendben legrégibb dokumentum Costin Fene?an jóvoltából látott napvilágot. A nagybányai „Pelifexek" statútumát 1480-ban erősítették meg (4/1990). Mircea Paicu a Magyar Országos Levéltár állagából közli a nikápolyi prépost 1642-ben kelt levelét I. Rákóczi Györgyhöz a Kárpátokontúli román országok és Erdély kapcsolatát illetően (1/1992). Paul Cernovodeanu a havasalföldi Constantin Cantacuzino kancellárnak a kurucokkal folytatott levelezéséből (1707—1709) tallóz (1/1990). Az eredetiek szintén a Magyar Országos Levéltárban vannak. Érdeklődésre tarthat számot Dan Livezeanu „A szebeni görög kompánia szervezésére és működésére vonatkozó dokumentumok" című válogatása a helybeli állami levéltár fondjából (1777—1790), (4/1990). Florin Mocanu közölte Muscel megye 1774-ben készült összeírását, amely a megszálló cári hadsereg rendeletére készült (3/1991). Liviu Ursufiu az Erdélyi Múzeumban, ma az állami levéltárban őrzött irataiból kiadta a családi levéltárak rendezésére és őrzésére 1803-ból származó szabályzatot (3/1991). Iacob Márza „A szebeni királyi főgimnázium könyvtárának katalógusát" gondozta (2/1990). Ion Dumitriu-Snagov e rovatban „Bukarest, 1916. május. Egy meghiúsult nagy katasztrófa története" címen jelentkezik. Hivatkozik a „Rendkívüli egyházi ügyek kongregációjának" levéltárára, ahol a „Románia — 9 fondban" találhatók azok a dokumentumok, amelyeket a román kormány juttatott el a Vatikánba (1916), m