Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - MÉRLEG - Honvári János: Vida István–Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944–1949. Életrajzi lexikon. Bp., 1991 / 89–91. o.
VIDA ISTVÁN—VÖRÖS VINCE: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944_1949 Életrajzi lexikon. Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, 1991. 260 pag. Háromszáznegyvenkét emberi sors, egy kicsit a XX. századi magyar történelem. Ennyi életrajzot tartalmaz az a lexikon, amely az évek óta folyó történeti elitkutatás keretében Vida István és Vörös Vince munkájaként az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének 'kiadványaként látott napvilágot. Á magyarországi — ideológiai okok miatt hosszú ideig mellőzött, sőt kifejezetten elhanyagolt — elitkutatásnak, amelyet az MTA Történettudományi Intézetének munkatársai, az ELTE Szociológiai Tanszékének oktatói, illetve részben vidéki kutatók folytatnak, kezdenek beérni az eredményei. A Huszár Tibor kezdeményezésére alakult csoport az elitkutatás több kötetre rugó külföldi és hazai szakirodalmának közkinccsé tételén túl módszeres feltáró munkát folytat a hazai vallási, katonai, gazdasági és szellemi elit két világháború közötti történetéről. Vida István és Vörös Vince biográfia-gyűjteményének az a különlegessége, hogy a választott elitcsoport tagjainak életrajzát nem zárja le 1945-tel, hanem (már amennyire ezt az adatok lehetővé teszik) az életutat napjainkig, illetve a kötetben szereplők haláláig kíséri figyelemmel. A szerzők a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt politikájának alakításában, a párt irányításában döntő szerepet játszó országgyűlési fra ! kció tagjainak életútját mutatják be. A kötetben szereplő személyek döntő többsége 1945—1949 között került be a Parlamentbe, de nem hiányzik a párt színeiben 1945 előtt megválasztott néhány tucat kisgazda képviselő biográfiája sem, sőt ismertetik az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe inkább delegált, semmint szabályos eljárás keretében megválasztott 57 kisgazda honatya életútját is. Akik valaha már próbálkoztak történeti életrajzírással, azok tudják, hogy milyen hihetetlenül nehéz feladatra vállalkoztak a kötet szerzői. Sziszifuszi munkával, irathegyek — utólag nemegyszer hiábavalónak bizonyuló — átrágásával, a számtalan forráslelőhely felkutatásával, a család, a barátok, ismerősök, pályatársak kikérdezésével, egyszóval az adatmorzsák összehordásával kerekedtek ki az életrajzok. Az ilyen típusú munkák legfontosabb forrása az önéletrajz és a nekrológ. írott önéletrajz azonban csak néhány tucat ismertebb személyről maradt fenn, a többiek életútjának főbb állomásait aprólékos kutatómunkával gyűjtötték öszsze a szerzők. Mellesleg, a fennmaradt önéletrajzok a történelmi fordulatokkal gyakran változtak. Érdekes történészi feladat lenne annak elemzése, hogy adott korszakban mi kerül be és mi marad ki az önéletrajzból, mit hangsúlyoz, mit emel ki és mit igyekszik elbagatellizálni a szerző. Kelet-Európában állások, státusok, egzisztenciák, esetenként egyenesen életek függtek az életrajztól. A szerzők megkeresték a még élőket, elhaltak esetében pedig a családot. Ku39
