Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - MÉRLEG - Honvári János: Vida István–Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944–1949. Életrajzi lexikon. Bp., 1991 / 89–91. o.

tattak az egykori MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívumában, megnézték az Űj Magyar Központi Levéltár téma szempontjából számításba vehető fOndjait, építettek a fővárosi és vidéki levéltárak anyagára, valamint átlapozták az országos és helyi kisgazda sajtót. Az emigrációba kényszerítetteknél azonban sokszor így sem jártak szerencsével, az életrajzi adatok összegyűjtése esetükben különös nehézségekbe ütközött. A szerzők szigorúan a tények közlésére szorítkoztak, a szereplők politikai tevékenységét nem minősítik, nem skatulyáznak, nem címkéznék, a még élők, illetve a család kívánalmait általában tiszteletben tartották. A háromszáznegyvenkét kisgazda országgyűlési képviselő életrajzát alfabetikus sorrendben találjuk a lexikonban Acsay László dr.-tól Zsom Miklósig. Az egyes biográfiák terjedelme nem áll szükségszerűen összhangban az illető politikai tevékenységének súlyával, a feldolgozás mélységének a rendelkezésre álló források mennyisége szabott határt. Egy szűk recenzió keretében reménytelen vállalkozás lenne a kötetben szereplő ismert és kevésbé ismert kisgazda politikusokról részletesen, egyenként szólni. Életútjaikban azonban vannak olyan tipikusnak nevezhető mozzanatok, amelyeket mindenképpen érdemes kiemelni. Foglalkozásukat tekintve a kisgazda honatyák többsége földműves, mégpedig rendszerint belterjes gazdálkodást folytató mintagazda. Állandóan törekednek gazdaságuk modernizálására, gépesítésére, törzskönyvezett állatokat tartanak, rendszeres résztvevői és győztesei a mezőgazdasági kiállításoknak, szervezői a falusi beszerző és értékesítő szövetkezeti mozgalomnak, a vidék kultúréletének. A párt értelmiségi elitje főleg az ügyvédek, jogászok közül kerül ki, de soraikban ott találjuk az újságírókat, tanítókat, tanárokat, lelkészeket és orvosokat is. A hatóságok a Horthy-rendszerben ellenzéki magatartásuk miatt gyakran zaklatták őket, némelyüket a választási küzdelemben való részvétel miatt a csendőrök tettleg bántalmazták, mások emiatt veszítették el állásukat. Több jeles kisgazdavezető vett részt a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, a háború elleni nyílt tiltakozás miatt egyeseket internáltak, illetve bevonultattak. Volt, aki utat talált a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságához, illetve részt vett németellenes fegyveres csoportok a'keióiban. Emiatt sokan kerültek a Gestapo és a Nyilas Nemzeti Számonkérő Szék fogságába, másoknak bujdosniuk kellett és illegalitásban vészelték át a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel hónapjait. A háborút követően viszonylag rövid ideig adatott meg számukra a nyugodt építőmunka lehetősége. A Baloldali Blokk nyomására már 1946 tavaszán megkezdődött a kisgazdapárt feldarabolása és a jobboldali képviselők eltávolítása. Az ún. Magyar Közösség nevű összeesküvés leleplezése után — külső nyomásra, koholt vádak alapján — saját pártjuk zárta ki a kisgazda képviselőket. Az eltávolított kisgazda képviselők rövid ideig a Barankovics-féle Demokrata Néppártban, illetve a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Pártban folytatták egyre szűkülő terű politikai tevékenységüket. Egyesek ezeknek a pártoknak a színeiben lettek ismét képviselők 1947 augusztusában. Nagy Ferenc leváltása, Kovács Béla letartóztatása és a DNP, az MFP önfeloszlatása, illetve betiltása után a közéleti szereplés lehetősége általában bezárult előttük. A fokozódó nyomás hatására sokan választották a kényszerű emigrációt. Akik itthon maradtak, azok vagy teljesen visszavonultak a magánszférába, vagy megpróbáltak beilleszkedni az új rendszer keretei közé. Ez — 'korábbi elveik teljes feladásával, az új rendszer iránti maximális lojalitással — azoknak 90