Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1987., 1990. és 1992. évi kötetei / 81–85. o.

gén a Nagy-Britanniával való kooperáció jelentős mértékben elősegítette Ausztria számára a dunai hajózásról szóló szerződés megkötését az oroszokkal, amely több területen gazdasági előnyöket biztosított a Habsburg-birodalomnak. A Duna-torkolatvidékével kapcsolatos osztrák törekvések azonban korántsem élveztek feltételnélküli és állandó angol támogatást, mert az oszmán birodalom számos térségében ütközött az osztrák és angol gazdasági érdek. Az osztrák elképzelések megvalósulása ezért sok esetben az oroszokkal való kétoldalú egyezkedés függvénye volt. Különösen a neoabszolutista rendszer első éveiben ütköztek az angol és osztrák érdekek, amikor a Habsburg-birodalom a Nyugat-Balkánon orosz egyetértéssel a gazdasági előnyök és vámpreferenciák kikényszerítésével gyakorlatilag a térség feletti védnöki pozíció elérésére törekedett. Az oszmán birodalom európai területeinek gazdasági ellenőrzéséért folyó harcban a krími háború előestéjén az angol diplomácia ügyesen kihasználta a Sulina-ág alacsony vízállása, tehát természeti katasztrófa által előidézett hajózási nehézségeket, hogy az angol áruk szabad szállításának akadályozásának érvével igazolja a Duna-torkolat orosz uralom alóli felszabadításának szükségességét. A Sulina-ág hajózhatóságának kérdése nyújtott alkalmat az angol kormánynak, hogy évtizedes gazdaságpolitikai ellentétek után az oroszellenes szövetkezés szándékával e kérdésben együttműködésre törekedjen Ausztriával. Á kötetet két közérdeklődésre számot tartó levéltári segédlet egészíti 'ki. Horst Brettner-Messler a dualizmuskori kabinetiroda igazgatósága titkos iratai jegyzéket tette közzé, amely különösen a Monarchia utolsó évtizedeinek politikatörténetére tartalmaz értékes forrásokat. Michaela Follner az első osztrák köztársaság 'külügyminisztériuma elnöki iratai egyes tárgyi tételeit az ügyiratok szintjéig feltáró jegyzékének közlését kezdte meg, amelynek folytatására és befejezésére nyilván majd más formában kerül sor. Az 1990. évi kötetet két magyar szerző írása gazdagítja. H. Balázs Éva aprólékos filológiai nyomozással és szövegkritikai elemzéssel fedte fel az 1780-as években J. Bernoulli szerkesztésében Berlinben kiadott 16 kötetes útleírás-almanach rendkívül adatgazdag magyar fejezetei szerzőjének kilétét. A magyar arisztokrácia társasági életének beavatott krónikása, a nyugat-magyarországi kastélyok, tájak bensőséges ismerője közvetve elárulta, hogy a Gottfried Edler von Rotenstein írói álnév magyar főnemest takar, aki minden valószínűség szerint a porosz udvarral kapcsolatot kereső nemesi ellenzék egyik jelentős személyisége, a vöröskői ágból származó, 1794-TDen elhunyt Pálffy János gróf lehetett. —- Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy sokévi várakozás után az Országos Levéltár ny. főlevéltárosának, Komjáthy Miklósnak egy nemzetközileg jegyzett szaklapban sikerült közzétenni a breszt-litovszki béketárgyalások drámai fordulatait — Mérey Kajetán gyorsírásos jegyzetei alapján — megörökítő jegyzőkönyveket. A bevezető tanulmányban a forrásközlő következetesen képviseli azt a tényeknek megfelelő történeti igazságot, hogy a társadalom forradalmi átalakításának igézetében az orosz békepolitika erkölcsi fölényben volt mind a központi hatalmak, mind az antant egoizmusával, amely pillanatnyi érdekektől vezettetve aláásta az ukrán polgári kormány tekintélyét és a demokratikus békekötés helyett a teljes győzelem erőltetésével előidézte a Monarchia népeinek 20. századi megpróbáltatásait. — A további diplomáciatörténeti közlemények elsősorban a Habsburg-monarchia keleti politikájával kapcsolatosak. Kent D. Beveridge angol nyelvű tanulmánya a századközép kiemelkedő keleti diplomatájának, Anton Prokesch-Osten grófnak a bahai hit alapítója érdekében kifejtett erőfeszítéseit ismerteti. A török birodalom integritását oltalmazó metternichi iskola követője a világbékét, a szeretetet, a nemzetek és fajok egyenjogúságát, a vallások egyenértékűséget hirdető, a siíta perzsák és a szunnita oszmánok által egyaránt üldözött bahaizmust nem hatalmi megfontolásból, hanem személyes 82