Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1987., 1990. és 1992. évi kötetei / 81–85. o.

A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1987., 1990. és 1992. évi kötetei Az utóbbi években az osztrák „levéltári közlemények" is besorolt a rendszertelenül, tetemes késéssel megjelenő folyóiratok sorába, s a kötetek számozása azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a kimaradt évfolyamok pótlására már nem fognak sort keríteni. A kiadó levéltár szervezeti átalakulása, a szerkesztők személyének többszöri változása, a reprezentációs és évfordulós kiadványok előtérbe kerülése voltak az elmaradást kiváltó okok. Némiképp módosultak a szerkesztési alapelvek is. Csak üdvözölni lehet azt a megoldást, hogy a több folytatásban közölt repertóriumokat és más kutatási segédleteket ezentúl könnyebben használható, önálló füzetekben fogják megjelentetni. Meglepetéssel olvastuk viszont az 1992. évi kötetben azt a főigazgatósági közleményt, hogy terjedelmi okokból megszüntették a MOSTA aktuálisan gyors, megbízhatóan orientáló, az egész középeurópai régióra kitekintő recenziós rovatát. Reméljük, hogy az új szerkesztőség a korlátozott terjedelem mellett módot talál az igényes szakirodalmi tájékoztatásra. A tanulmányok tematikája egyébként mind a három kötetben a bevált hagyományokat követi, s túlsúlyban vannak az egyetemes jellegű diplomáciaés művelődéstörténeti közlemények, forrásközlések. Az 1987. évi kötetben a magyar kutatók részéről külön figyelmet érdemel Gerhard Rillnek az osztrák Habsburg-ág financiális-gazdasági tevékenységét vizsgáló tanulmánya a mohácsi csatát megelőző években. A Miksa császár által utódaira hagyott adósságok Ferdinánd főherceget a fejedelmi jogok érvényesítésén alapuló vállalkozásokra ösztönöztek. Ezek sorába tartozott a tiroli higanylelőhelyek termékeinek a Höchstetter-kereskedőház közreműködésével a portugál piacon megkísérelt értékesítése, amely azonban súlyos kudarccal végződött. Mindennek eredményeként a rendi függéstől szabadulni akaró, ambiciózus uralkodó pénzügyi mozgásterét és lehetőségeit változatlanul a tartományi rendek szempontjai határozták meg. — A diplomáciai szolgálat V. Károly alatti átalakulását tárgyalja Martin Lunitz közleménye. A császár számára a gazdag Németalföld jövedelmei teremtették meg a sikeres diplomáciához nélkülözhetetlen anyagi biztonságot. A szilárd anyagi alapok tették lehetővé, hogy a császári diplomáciában a régi típusú, önfinanszírozó, uralkodói kegyekkel utólag elhalmozott arisztokrata nagykövetek mellett rendszeressé vált a követi minőségben alkalmazott hivatalnok-nemesi diplomaták alkalmazása. — A dunai hajóforgalom ellenőrzésére irányuló nagyhatalmi törekvésekkel foglalkozik Manfréd Sauer „Ausztria és a Sulina-ág kérdése 1829—ű.854" c. két részes értekezése. A szakirodalom közkeletű állításaival ellentétben a szerző tekintélyes forrásbázisra támaszkodva azt bizonyítja, hogy a Duna-delta hajózási szabadságának biztosításában a drinápolyi békétől a krími háborúig terjedő három évtized alatt csak alkalmi és időleges volt az osztrák—angol együttműködés. Az 1830-as évek vé81