Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1991. évi évfolyama / 77–80. o.

növekedett: jelenleg 125 000 db dokumentum-, illetve játékfilmet őriz. A cikk írásakor (1991 augusztus) még nem született döntés a Német Szocialista Egységpárt iratanyagának, a berlini Munkásmozgalom-történeti Intézet Archívumának, a különböző tömegszervezetek iratanyagának, valamint a Stasi-aktáknak az elhelyezéséről. Végül érdemes még megemlíteni, hogy a két német állam egyesülésével természetesen vége szakadt a keleti országrész levéltárügye centrális irányításának is. A Szövetségi Levéltárba integrált intézmények ezután az 1989ben megalkotott szövetségi levéltári törvény alapján végzik munkájukat, míg a föderalisztikus állameszme jegyében a volt NDK területén is megalakítandó tartományok és községek iratanyagáról az ezek által megalkotandó törvények, illetve szabályzatok szerint kell gondoskodni. Friedrich Beck „A levéltárak és a kortörténeti kutatás levéltári forrásanyagának helyzete az új szövetségi tartományokban" című írása éppen azt tükrözi, hogyan érintette a rendszerváltás az alsóbb szintű közigazgatási egységek az egykori megyék és járások, illetve a most itt is újjászervezendő tartományok iratanyagát. Időrendben haladva ismerteti a Stasi (Ministerium für Statssicherheit) megyei és járási szerveinek felbomlását, s iratanyaguk levéltári átvételét (majd továbbadását az adatvédelmi különmegbízottak tartományonként megszerveződő szövetségi hivatalának). A Stasi területi szerveinek iratanyaga egyébként mintegy 40—50 000 fm-re rúgott. Az ugyancsak felbomló — mert megszűnő — megyei és járási államigazgatási szervek iratanyagát túlnyomó részt a régi igazgatási levéltárakból kialakított és az állami levéltárak irányítása alá vont átmeneti levéltárakban helyezték el. (Hozzávetőlegesen 15 000 fm iratról volt szó.) Különösen sok gondot vet fel a járási levéltárak (kb. 200 db) megszűnése, mert iratanyaguk egy részét a 'községek és városok visszaigénylik, de nem biztos, hogy a megfelelő feltételeket biztosítani tudják, másrészt ezek vehették volna át a felbomló termelőszövetkezetek és ipari vállalatok iratait. Végül ott is különösen nagy gond az egykori állami üzemek és vállalatok privatizálása során gazdátlanná váló iratanyag biztonságba helyezése. A volt NDK-ban az állami levéltárak viszonylag kevés 1945 utáni vállalati iratot vettek át. Ezek túlnyomórészt a több mint 1000 vállalati „levéltárban" (valójában irattárban) vannak. A levéltárak álláspontja mindenesetre az, hogy a régi állami vállalatok iratanyagát állami levéltári anyagnak kell tekinteni. Felmerült az a gondolat is, hogy a történelmi példákat követve egy központi gazdasági levéltárat létesítsenek. Miután azonban legalább 30—40 000 fm iratról van szó, ott ennek most sem a pénzügyi, sem az elhelyezési feltételeit nem lehet megteremteni. Marad tehát végső megoldásként mindegyik forráscsoportra az elhagyott kaszárnyákban és üzemcsarnokokban kialakított átmeneti levéltárak hálózata. — Cikke második részében a szerző korszakonként és fondtípusonként haladva ismerteti a területi levéltárakban található legfontosabb forrásokat. (Tehát az alább közlendő adatokban a volt NDK központi állami szerveinek iratanyaga nem szerepel.) A levéltári iratanyag két jól elkülönülő korszak terméke. Az 1945—1952 közötti időszakban államigazgatás és területi beosztás szempontjából a szovjet megszállási zóna még nem különült el élesen az ország nyugati felétől. Ekkor még itt is működtek a tartományi kormányok és azok alárendelt szervei, valamint az önkormányzati jelleggel szerveződő körzetek (járások). Ezek iratanyaga a keleti országrész öt tartományi levéltárában mintegy 10—15 000 fm-t tesz ki, amely sokszínű, magas forrásértékű dokumentációként áll a kutatók rendelkezésére. 1952 után a tartományok megszűntek, s az öt tartomány helyett 15 megyét (KeletBerlint is beleszámítva) szerveztek, s a korábbi önkormányzati típusú körzetek helyett nagoybb számú, de centrálisán irányított járást hoztak létre. Az 1952— 1990 közötti időszakban a megyékben mintegy 25—30 000 fm irat keletkezett. A mintegy 200 járásban hozzávetőlegesen ugyanannyi. A levéltárak általában 7Í8