Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1991. évi évfolyama / 77–80. o.

az 1970-es évek elejéig vették át az iratokat, a többit — mint láttuk — egyelőre átmeneti levéltárban tárolják, de igyekeznek rövidesen megoldani végleges elhelyezésüket, s így ezek is belátható időn belül a kutatók rendelkezésére állnak — természetesen a 30 éves általános korlátozási időhatár és az adatvédelem szempontj ainak figyelembevételével. * * * Amikor három évvel ezelőtt Hans Booms, a Szövetségi Levéltár nyugállományba vonuló igazgatója leköszönt, a Szövetségi Levéltár előtt álló két legfontosabb feladatként — s egyben félelmetes kihívásként — a megnövekedett konzerválási és restaurálási kötelezettséget, illetve a modern információfeldolgozási technikáknak a levéltári területre való alkalmazását nevezte meg. A folyóirat előző évfolyamaiban megjelent cikkek bizonyítják, hogy vélekedésével nem állt egyedül. Így érthető, hogy az 1990 októberében megrendezett 61. Német Levéltári Kongresszus egyik központi témája is a modern kori tömeges levéltári anyagok konzerválásának és restaurálásának kérdése volt (1991. évi 1. sz.). Az elhangzott öt referátumból Brigitte Poschmannak, az alsószászországi Bückeburg állami levéltára igazgatójának előadását választottam ki részletesebb ismertetésre, mint amely talán leginkább érzékelteti azt az óriási távolságot, amely nem csupán technikai, de bizonyos értelemben szemléleti vonatkozásban is elválaszt bennünket a világ fejlettebb országaitól. Az előadó bevezetőben arról szólt, hogy Bückeburgban 1974-ben létesült egy olyan technikával és szakirányú 'képzettséggel bíró személyzettel ellátott levéltár, amelynek feladata az új állagvédelmi eljárások alkalmazásának kikísérletezése. Legfontosabb feladatuk, hogy az 1850 után gyártott magas fa- és cellulóztartalmú levéltári anyagok problémájára megoldást találjanak. 1976-ban fogtak hozzá egy olyan berendezés kifejlesztéséhez, amely alkalmas nagy tömegű levéltári anyag (hangsúlyozottan csak a különálló lapokból álló anyagról van szó) hatékony kezelésére, állagának stabilizálására. Az általuk a 80-as évek végére kidolgozott eljárás lényege, hogy a papírban levő savakat semlegesíti, s egyúttal a papír szerkezetét megerősíti, illetve stabilizálja. Az eredmény — az előadó szerint — jobb mindkét eddig ismert, az USA-ban, illetve Kanadában kidolgozott, eljárásnál. A probléma megoldásába — miután vizes eljárásról van szó, különösen a festékanyagoknak a papíron való fixálása okozott sok gondot — bekapcsolódott a Stuttgarti Egyetem Textil- és Szálkémiai Intézete, illetve a Müncheni Papírtechnikai Alapítvány fejlesztő csoportja is. Ez utóbbi konstruálta meg azt a berendezést, amely a kidolgozott eljárás hatékony, üzemszerű alkalmazását teszi lehetővé. Az előadó a berendezés 12 hónapig tartó próbaüzeme alapján arról tájékoztatta a hallgatóságot, ihogy a gép prototípusa óránként 600—625 lapot képes átereszteni (másodpercenként közel 2 lap!), azaz évenként 100 fm iratanyagot képes savtalanítani, konzerválni. Az Alsószászországi Levéltári Igazgatóság 1996-ra tervezi a beruházás befejezését. Ekkor a teljes kapacitás évente 1000 fm feldolgozását teszi lehetővé. Az Igazgatóság célja ugyanis az, hogy minden, a tartományi levéltárak őrizetében levő, illetve jövőben beszállítandó modern iratanyagot ily módon konzerváljanak. A Szövetségi Köztársaság tartományaiban folytatódó törvényalkotási folyamatot az 1991. évfolyamban a bajor levéltári törvény ismertetése reprezentálja Walter Jaroschka tollából (1991/4. sz.). Legfontosabb eltérése a korábbi tartományi törvényektől, hogy az önkormányzatok levéltáraira vonatkozó előírásokat is tartalmaz, lehetővé téve, hogy irataikat — a tulajdonjog érintetlenül ha79