Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Hermann Róbert: Mészáros Lázár levelei Csány Lászlóhoz / 63–76. o.

ellentámadási kísérletének kudarca, a vesztes kápolnai csata, a tiszafüredi moz­galom utáni és a tavaszi hadjárat befejezése előtti időszak közben íródott. Fon­tosak e levelek azért, -mert Mészáros leplezetlenül szól bennük Görgei iránti bi­zalmatlanságáról, Kossuthtal való állandó összeütközéseiről, Bemről, Damjanich­ról, Vetterről alkotott véleményéről. Mészáros — emlékiratai szerint — csak a téli hadjárat és Demhinski első fővezérsége idején kezdett el bizalmatlankodni Görgei iránt. Azonban tudjuk, hogy már 1848 novemberében is elégedetlenke­dett amiatt, hogy Görgei jelentősebb ügyekben Kossuthtal, s nem vele levelez. Kossuthhoz fűződő feszült viszonyáról nemcsak emlékirataiban ír; ezt bizonyít­ják mindazok a magánlevelek, amelyekben — néha lemondással fenyegetőzve — a hadügyminisztérium hatáskörének tiszteletben tartására igyekezett rábírni Kossuthot. Érdekes az, amit Mészáros az 5. levélben ír arról, hogy Damjanichot fogja támogatni Görgeivel szemben. Damjanichról alkotott kedvező véleménye a ké­sőbbiekben sem változott. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy talán 5 volt az egyet­len, aki nemcsak a szabadságharc egésze alatt, hanem a vereség után is meg volt győződve arról, hogy Demhinski volt a magyar hadsereg legtehetségesebb tábornoka. Ami csak arra mutat, hogy még egy ilyen jószemű és kritikus elme, mint Mészáros is tévedhet. Hiszen ha Demhinski valamit bebizonyított 1849-ben akkor az az, amit Kossuth írt róla, ti. hogy „mindent felejtett" amit valaha tu­dott (hozzátéve, hogy Mészáros „csak amannak szemeivel lát"). Bemről Mészá­ros később e levelekhez is hasonlóan nyilatkozott; elismerte katonai tehetségét, de kárhoztatta, hogy nem tisztelte a hadügyminisztérium hatóságát.^ A leveleket igyekeztünk a jelenlegi helyesírás és központozás szabályaihoz igazítani; ugyanakkor megtartottuk a tájnyelvi alakokat. A neveket úgy írjuk, ahogy azokat az illető személyek használták (Jellacic, Görgei, Demhinski stb.). 5 1. Pest, 1848. július 16. Kedves barátom! Szíves leveledre köszönetem mellett ennyit: én nem tettem törvényt a nem­zeti őrseregről, nem tudok sokat hozzá: amit tudok az, hogy egy kompániának 6 200 főből kellene állni, egy kapitánnyal, három tiszttel, ezeknek fizetéseik ha­sonló a honvédekhez, zászlótartó csak egy van egy zászlóaljnak, prófosz, 7 ha egy ezredet képez; ha tehát az első honvédzászlót 8 veszed mintának, kibonta­kozhatsz. Ha több tisztek jöttek, ezekből vedd a használhatókat, a többi pedig, ha vagyonosok, talán jókedvből jővén, ingyen szolgálnak. Különben sürgetŐleg fogom felhívni a nemzetőrsereg tanácsot, hogy neked megküldje. 9 Második kérdésedre, hogy az első 40 000-et ne soroztassam az ezredekhez; de kérlek, ha a'karjuk, hogy ha kiállíttatik, rövid idő múlva legyen belőle ka­tona és használtassák, mire igen szükségünk van, miképp teszem másképp, mint hogy oda soroltatván, hol leghamarabb lehet őket megtanítani; már most kér­lek, egyfelől már harcolnak, ha ezekből veszek tiszteket, altiszteket és közem­bereket, mi marad nékiek, ha pedig ezekhez soroltatom az újoncot, hamarább kap ruhát, fegyvert, hamarább szolgál. A másik negyvenezer tehet valódi ala­pot magyar katonasághoz. 10 Jól tudom, hogy mit beszélnek a tisztekről, van igaz benne, de mégsem hihetem, ha megtámadtatik, hogy gyáva legyen. Jól te­szed, hogy ignorálod a beszédet, mert ha keresetbe menne, több rossz követ­kezne. Tőlem megy egy parancsolat, hogy azon tisztek, kik nem elégszenek meg a magyar kormány eljárásával, bátran továbbmehetnek. 65

Next

/
Thumbnails
Contents