Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: "Egy honvéd feljegyzései" Batthyány Lajos grófról / 49–62. o.
és fantáziáját. Tizennyolcadik életévébe lépett és ezt élete fordulópontjának tekinthet jük ; 26 feltámadt az érzéke a nagyszerű és fenséges, a nemes és a szép iránt. A puszták fiának elvadult 'kedélye lecsillapodott a kedves tájon, és a szelíd ég alatt érlelődni kezdett a tehetsége. Az első mű, amelyet Lajos gróf figyelmesen és gondosan olvasott, Daru: „Velence története" című műve volt, és teljesen más érdeklődéssel látogatta a gazdag történelmű és nevezetes lagúnavárost, mint korábban. (...) A gróf komolyan kezdett tanulni, érezte, hogy valami hiányzik az életéből, és a szórakozás mellett igyekezett műveltségre is szert tenni. Bántotta, hogy elhanyagolta a jogi tanulmányokat, amelyeket Magyarországon a legszegényebb nemes is folytat, ha hozzá akar jutni egy hivatalhoz; már megfogant benne a gondolat, hogy a saját országában fusson be egy őseihez méltó pályát, saját dicsőségére és az ország javára. A katonakabátban való parádézás többé már nem elégítette 'ki feltámadt becsvágyát, és miután a háború valószínűtlen volt, tettvágyánák más területet keresett. Eközben az anyagrófnő pompában és ragyogásban élt, és hogy még zavartalanabbul élvezhesse a világot, a lányát is egy nevelőintézetben helyezte el. A kisasszony már gyermekként szép és elmés volt, és kitűnő képességeket mutatott, de az anyja többé nem törődött vele, és utazásokat tett Párizsba, Londonba, Nápolyba, valamint Rómába, ahol nagyhéten a pápai áldás elnyerésére törekedett. A hölgyet mindenütt rangjának megfelelően fogadták, szépsége mindenkit elbájolt, és mindenütt csodalokra talált. Ez az évekig tartó utazgatás azonban olyan nagy összegekbe került, hogy a birtokokról elapadt a pénz áramlása; a tisztviselők Magyarországon mindig értettek hozzá, hogy jobban gondoskodjanak magukról, mint az uradalomról, és felügyelet nélkül, csak a saját zsebükre dolgoztak. A rossz termőévek, a kedvezőtlen időjárás és hasonlók elegendő kifogásul szolgáltak az elszámolásnál. 27 Háromévi távollét után a grófné hazatérésre kényszerült. (...) Az anyagrófnő Ikerváron is folytatta életmódját, és a pénzzavar szorongató módon növekedett. A sárvári főhercegi kassza néhány alkalommal jelentős öszszegekkel segítette ki, aztán kitudódott a birtokos szándéka, hogy megvenné az ikervári uradalmat. 28 Batthyány gróf özvegyének jogában állt, hogy a birtokot 30 évre bérbe adja, miközben az örökösnek az ősiségtörvény szerint arra volt joga, hogy a vételár kiegyenlítése ellenében az uradalmat bármikor visszavegye. A grófnő tékozlása tehát, ha nem is vezetett az elszegényedéshez, függő helyzetbe hozhatta a fiát. Lajos grófot értesítették a tervről, visszasietett Itáliából, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Még csak 21 éves volt, de minden könnyelműsége és gyakori nyers modora mellett sem volt rossz ember. Elméje fejlettebb volt a szívénél, amely nagyon kevéssé volt fogékony az érzelmességre. Hamar rendelkezésére álltak a tanácsadók, és hogy a mágnás jövőjét biztosítsák, támogatták; megnyerte a pert 29 az anyja ellen, akit tékozlónak nyilvánítottak. Kimondták nagykorúságát, miután kiskorúként csinált adósságait visszavonta; ez azt jelenti, hogy minden addig kiállított adósságlevelét beadta a bíróságra, így azok elvesztették az érvényességüket. A birtokokat átadták Lajos grófnak, és ő mint Ikervár ura fogadta a hódolást. 30 Az anyagrófnő az özvegyi tartózkodási helyül kijelölt szalónaki uradalmat kapta meg, egy nagyon csekély évjáradék mellett, a bécsi palotát azonnal eladták Sándor grófnak, 31 hogy kizárják a lehetőségét annak, hogy a hölgy a rezidencián élhessen. Erre azonban nem volt szükség, mert a grófnő nemsokára meghalt. 32 (...) Batthyány Lajos gróf egy új, és még veszélyesebb válságba került. Az ifjú mágnás büszkesége és gőgje zsarnokságba csapott át a tisztviselőivel szemben, akik persze sok mindent elkövettek. Megszerzett ismeretei felszínesek voltak, a társalgásban tudott velük csillogni, hiányosságukat azonban maga is beis53