Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: "Egy honvéd feljegyzései" Batthyány Lajos grófról / 49–62. o.

merte; a vele egyenrangúak megcsodálták, viszont szégyellnie kellett magát némely alárendeltje előtt, akik bebizonyították tudatlanságát. Valamivel korábban ismerkedett meg egy bizonyos D. Neurohr-ral,

33 Chateaubriand

34 több művének fordítójával. A művelt ember befolyást nyert a grófra, aki neki köszönhette tehetségének és ízlésének további fejlődését. A német és a francia irodalom klaszszikus műveit olvasta válogatásban, és történelmet tanult. Neurohr közreműködött a nagykorúság elnyerésében, és az ő tollából származtak a Ferenc császárhoz klasszikus stílusban intézett latin nyelvű folyamodványok, amelyek oly jó véleményt keltettek a grófról. Ugyanennek a Neurohrnak jelentette ki Batthyány, amikor átvette a birtokait: „Miután gazdag vagyok, nem fogok egy kdlduslányt feleségül venni, mint az apám, de nekem ez nem elég, hírnevet akarok szerezni az egész országban. Mit kell tennem?" „Lépjen az állam szolgálatába" — mondta Neurohr. „Ehhez túl keveset tudok" — válaszolta Batthyány becsületesen. Végül Neurohr rávette, hogy vesse bele magát a politizálásba, és Batthyány szangvinikus vérmérsékletének minden buzgalmával erre a területre vetette magát, miután feladta a katonai pályafutást. Beszerzett egy könyvtárra való német, latin, magyar, francia és angol nyelvű állanigazdasági művet, és Batthyány szorgalmasan tanult, kitartóan, sokszor megcsodált állhatatossággal; látogatta a megyegyűléseket, és érdeklődött minden országos ügy iránt. Eközben ismeretségbe került a szép fiatal Zichy Antónia grófnővel, aki gazdag hozományt kapott és akit később elvett feleségül.

35 A tanulmányok eredményeképpen alakult ki liberális politikai meggyőződése, amely az 1830-as év eseményei nyomán tudatosodott benne. Lajos gróf akkoriban Itáliában tartózkodott. A lengyel forradalom idején tűnt fel először a színen, azáltal, hogy tagja volt a küldöttségnek, amelyik a lengyelek támogatására kérte a császárt. Amikor a lengyel felkelést leverték, a lovagias Batthyány sok menekültet személyesen segített át a határon; támogatta az emigránsokat, és nyíltan megvallotta rokonszenvét. Batthyány röviddel ezelőtt Keleten járt, és most fiatal feleségével beutazta egész Európát. Amikor visszatért, nagyúrként kezdett élni. Minden jövedelmét arra használta fel, hogy uradalmát felvirágoztassa, de arra is, hogy csillogásban és pompában éljen. Épített egy répacukorgyárat,

36 és 50 000 szederfát ültetett, amellyel Széchenyi gróf példáját követte. Ikervárt pazarló módon látta el. Az ünnepségek, amelyek gyakran politikai okokból gyors egymásutánban követték egymást, keleti pompát, angol kényelmet és francia ízlést tükröztek — hazafias fűszerezéssel. A francia pezsgő mellett ott állt a neszmélyi bor, a kaviár mellett a kukorica, a strasburgi pástétom mellett pedig a gulyás. Egy nagy tóra, egy általa építtetett kikötőbe egy velencei gondolát, és török evezőshajót, valamint egy Comói-tói

37 vitorlást hozatott, és ezeket a nekik megfelelő nemzetiségű hajósok kormányozták. A lóversenyeket és nyúlvadászatokat élőadások követték a kastély színházában, ahol az uraságok német, francia és magyar darabokat játszottak. Kissé előresiettünk az időben ezzel a leírással, de ez szükséges ahhoz, hogy tudjuk, milyen módon tett szert Batthyány gróf nagyobb hírnévre, és ezáltal találunk magyarázatot a bécsi császári udvarhoz és a nádorhoz fűződő kapcsolatára. Batthyány Lajos gróf, akinek nem elégítették ki a szellemét ezek a szórakozások, egyre többet foglalkozott Magyarország politikai viszonyaival, és foglalkozott most is a magyar nyelv alapos elsajátításával. Az 1838-as év tevékenysége teljében találta, és azért agitált, hogy liberális férfiakat válasszanak a képviselőházba. Az országgyűlés főrendi házában teljes pompában jelent meg, de többet tevékenykedett a tárgyalótermen kívül azáltal, hogy megalakította az ellenzék klubját,

38 azét az ellenzékét, amely akkoriban még kevés az ő köreiből, a magas arisztokrácia soraiból való tagot számlált. Batthyány szűzbeszéde óriási 54