Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: "Egy honvéd feljegyzései" Batthyány Lajos grófról / 49–62. o.

anyja ellen fordult, mert többé tőle sem akarta eltűrni a rendreutasítást. Egy ilyen alkalommal azt vetette szemére a fiacskája, hegy nem született mágnás, és az összes vagyon tulajdonképpen őt illeti meg. Ez volt az oka, hogy a grófné Bécsbe vitette a fiát, hogy rábízza egy nevelőintézetre. A választása sajnos a „Schottenkloster'-re esett. Lajos akkoriban 11 éves volt,

23 a szellemi és erkölcsi nevelését elhanyagolták. Alig tudott németül olvasni és írni, viszont jól lovagolt, vívott, lőtt, táncolt és úszott. Ezt a féktelen fiút kellett megjavítani és tanítani annak az egyházi intézetnek, amely az erkölcsöt üres formákban, a tudást pedig pedáns tankönyvekben vélte megtalálni. Azért, hogy Lajos gróf ne felejtse el az amúgy is csekély magyar nyelvtudását, adtak melléje egy szolgát, egy magyar legényt, aki saját jobbágya volt. Ez a Jancsi nevű legény kiemelkedő szerepet játszott a gróf életében. Már akkor, 15 éves korában komornyiki rangot töltött be, valójában azonban csak egy szánalmas szolga volt, aki ritkán tapasztalható szeretetet, hűséget és odaadást táplált ura iránt. Lajos gróf túlságosan unalmasnak tartotta a latin grammatika tanulmányozását, és hogy megkönnyítse a dolgát, Jancsit arra kényszerítette, hogy vele együtt tanulja a ragozásokat. (...) Az egyházi tanároknak sem sikerült több tiszteletet ébreszteni a vad és neveletlen fiúban, mint a korábbi házitanítónak, és az ifjú gróf durva kitörésekkel érzékeltette osztálytársaival rangját és születési kiváltságát. Többek között emlékezetes maradt az a jelenet, amikor egyik tanára után ostor hiányában egy kést hajított, amely belefúródott a tanár hátába, szerencsére további veszélyes következmények nélkül. A fiú nem akart tanulni, jóllehet már itt megmutatkozott tudásvágya, ezt nem tudták kielégíteni és irányítani. A latin nyelv tanulása gyűlöletes maradt számára, a történelmet és földrajzot azonban szívesen olvasta. Ám az osztrák iskolakényszer és a kolostori rend nem engedélyezte az előírt tananyag meghaladását és mindez elégtelen volt a csírázó tehetség számára. Szellemét nem foglalkoztatták, ezért az erős fiú mindenféle komiszságokat vitt véghez, amelyek őt gyűlöletessé és félelmetessé tették az osztálytársai előtt. A beérkező panaszok oda vezettek, hogy a kollégium az intézetből történő kiutasítás mellett döntött, de a grófné mindent megfizetett, bort és vadat küldött, és így Lajos gróf tizenhat éves koráig Jancsival együtt ebben a nevelőintézetben maradt.

24 A teste korán kifejlődött, jó felépítésű és erős volt, így hát úgy döntöttek, hogy katonai szolgálatba léptetik. Lajos örült a szép huszáregyenruhának, és mint kadét a Walmoden ezreddel Itáliába ment, ahol hamarosan hadnagy lett.

25 Lajos gróf most már szabad, független, tekintélyes főnemes lett, megmenekült anyja korholása, valamint az egyháziak pedánssága elől, és a katonai alárendeltség sem gátolta az élet teljes élvezetében. A rendes évi járandósága csak csekély volt, de Lajos hamarosan megtanulta a többi magyar főnemestől, hogyan kell adósságokat csinálni, és a gazdag örökös, kiskorúsága ellenére ezreket és százezreket kapott kölcsön, amiért persze három és hatszorosan kellett elköteleznie magát. Noha egy kiskorú aláírása Magyarországon sem érvényes, a zsidók bíztak a mágnás becsületszavában, azonban, mint később látni fogjuk, becsapott csalókká válták. A kölcsönvett pénzből, akárcsak az anyja Ikerváron, Lajos gróf is pompás ünnepségeket adott, nagyban játszott, a legszebb lovakat mondhatta magáénak, értékes fegyverei voltak, és elég sok párbaja adódott, mert heves vérmérséklete többször afférba keverte, és a társaságbeli szívélyessége ellenére bajtársait elviselhetetlenül megsértette. A szép Itália nem mulasztotta el, hogy az ifjú eszére és szívére jelentős befolyást gyakoroljon. Az állomáshelye Velence közelében volt, és a város műalkotásai, valamint a vidék természeti szépségei felébresztették a gróf tehetségét 52