Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - G. Jáger Márta: A Somogy Megyei Levéltár gyűjtőterületi tevékenysége / 43–48. o.

vízi- és legeltetési társulatok, közbirtokosságok, hegyközségek iratai. Beszállították a szerzetesi rendházak, családi levéltárak (Kacskovics, Zichy, Czindery, Somssich, Jankovich stb.) iratanyagát, az egyesületek, a tőkés magángazdaság (cukorgyár, mernyei piarista custodiatus stb.) iratait, továbbá a néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok (nemzeti bizottságok, földigénylő bizottságok stb.) iratait. Az öt évnél régebbi iratok átvételének kötelezettsége folytán óriási menynyiségű iratanyag halmozódott fel, amelynek elhelyezésére a levéltár helyiségei nem voltak alkalmasak. A 45/1958. (VII. 30.) Korm. sz. rendelet értelmében az iratok átmeneti elhelyezésére az ötvenes évek végén Somogy megyében is központi járási irattárak kialakítására törekedték. A rendelet szerint a járásoknak a községi tanácsok öt évnél régebbi iratanyagát is át kellett venniük, sőt selejtezés után kezelésükről még kb. 15—20 évig gondoskodniuk kellett volna. A megye akkori nyolc járásából mindössze négyben sikerült erre a célra külön épületet vagy nagyobb helyiséget biztosítani, de ezek alapterülete legjobb esetben sem haladta meg az 50 m

2-t, ide a községi iratok egy részét sikerült beszállítani. A folyamatos működtetés, a szükséges létszám biztosítása azonban ezekben az irattárakban sem volt megoldott. Általánosságban elmondható, hogy hosszabb távon a járási tanácsoknál is még inkább a meglevő kisméretű irattári helyiségek megtartásáért folyt a küzdelem, mintsem az új központi irattárak felállításáért. Nem egyszer előfordult az is, hogy a jó minőségű irattári helyiségeket más célokra vették igénybe, és az iratokat összezsúfolva, ömlesztve, nedves pincékben tárolták. Az átmeneti irattárak kialakítása azóta lekerült a napirendről. A levéltárak gyűjtőkörét és az ezzel kapcsolatos feladatokat konkrét és megnyugtató módon az 1969. évi 27. tvr. és a 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. rendelet határozta meg. A korábbiaknál pontosabban határolta körül az irat fogalmi körét. Az irattári eredetű levéltári anyag védelmét szolgáló előírások betartását, ellenőrzését viszont mint igazgatási feladatot a levéltár hatáskörébe utalta. Egységes szempontok szerinti iratkezelési szabályzatkészítést írtak elő, szabályozták a selejtezést, kötelezővé vált az irattári jegyzék készítése, az irattárosképzés nagyobb hangsúlyt kapott. A levéltárak feladata lett a selejtezésen túl az egyes szervek iratkezelési rendjének ellenőrzése is. A Somogy Megyei Levéltár gyűjtőterületi munkáját az 1970-es években meghatározta az a körülmény, hogy raktári kapacitása igen kicsi volt, ezért a levéltárérett iratok közül sokszor még a veszélyeztetett iratok átvételére sem nyílt lehetősége. Kintlévősége 1974-ben 1500 ifm, 1977-ben már 3000 ifm. Ezt a gondot csak 1980-tól sikerült megoldani, amikor Nagyberkiben egy műemlék kastélyt vett birtokba az intézmény, amely kb'. 4000 fm. iratanyag elhelyezésére alkalmas. A szervlátogatások tapasztalatai szerint a 70-es évek elején általános jelenség, hogy az irattárak helyhiánnyal küszködnek, az újonnan épülő helyiségek alapterülete is kevés, több vállalat, intézmény alkalmatlan alagsorban, pincében tárolja az iratok egy részét. Ez a probléma úgy tűnik az elmúlt évtizedekben sem szűnt meg teljesen, sőt esetenként újratermelődik. Jelenkorunk egyik legszomorúbb példáját éppen a kaposvári városi tanács irattárának állapota mutatja, a jelentésekből az is kitűnik, hogy ezt a gondot immár két évtizede nem sikerült megnyugtató módon megoldani. A tanácsi iratanyag sorsa az elmúlt két évtized közigazgatási változásainak függvényében alakult. Az 1970-es évek elején a tanácsok összevonása jelentett igen súlyos problémát, a szervlátogatások során erre külön is felhívta a levéltár a figyelmet. A székhely községek irattára minimális alapterületen működött és 44